nem mondanék igazat, ha azt mondanám, nem hiányzik néha iszonyúan a koli (a Collegium), de hát én akartam kiköltözni. kicsit még emlékszem arra, amikor tavaly félévkor órákon át bőgtem, attól rettegve, hogy kicsapnak, és hogy akkor mi lesz velem, most meg gyakorlatilag menekültem, mert elég volt. egyszerűen így vagy úgy, de semlegesnek nem lehet maradni. borzasztóan kényelmes bejárósnak lenni, sokkal kényelmesebb, mint bentlakónak, az ember kimarad a harcokból, intrikákból, konfliktusokból, kicsit csökken a versenyistálló-szellem, nincsen az, hogy ha x bírja hajnali négyig, akkor én is (és nincs többé tumultus a zuhanyzóban meg a mosógép előtt, bár mondjuk mosógépünk még mindig nincs), de ott van a collegista vagyok-tudat. (meg a collegiumi órák persze, leginkább az angol meg a német. meg a szakszemek.)
a szobatársaim is hiányoznak amúgy. de elmondani sem lehet, mennyivel nyugodtabb, kipihentebb, békésebb vagyok itt. mintha kihúztak volna valamit a bordáim közül.
(azt hiszem, ezt azért így nem tenném ki a felviblogra. nem kellene ennyire kötődnöm intézményekhez.)
a szobatársaim is hiányoznak amúgy. de elmondani sem lehet, mennyivel nyugodtabb, kipihentebb, békésebb vagyok itt. mintha kihúztak volna valamit a bordáim közül.
(azt hiszem, ezt azért így nem tenném ki a felviblogra. nem kellene ennyire kötődnöm intézményekhez.)
Megjegyzések