tegnap este életem legrosszabb színházi előadásán voltam. Nemzeti, Úri muri. szívesen mondanám, hogy botrányosan rossz volt, de ez nem igaz: egyszerűen annyira semmilyen volt, hogy azt még botrányosnak sem lehet nevezni. senkinek sem ajánlom. csak azért nem léptem le a szünetben, mert kolis csapattal néztük, és utána be volt tervezve egy beszélgetés; az viszont jó volt, próbáltuk felfedezni a darabban az értékek legalább halovány szikráját. a csapatnál 10 pontos skálán 2,3-at sikerült elérnie, ezzel alulmúlta a múlt heti karinthys Aranysárkányt, ami 4,7-et kapott.
vásárlás
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete
Megjegyzések