úgy érzem magam, mint A lélek hosszú, sötét teadélutánjának az elején a csaj.

a nap alaphangulatát az adta meg, hogy reggel csörög az óra, lenyomom, felkelek. snitt. a padlón fekszem, fáj a térdem, és a szobatársam kérdezgeti, hogy jól vagyok-e. mondjuk azért előfordult már néhányszor, hogy én felkeltem, a lábam meg nem is akart, persze megijedtem. amúgy sem igazán vagyok most jóban a testemmel, előjött a gyenge vagyok, beteges és teljesen életképtelen érzésem, amit már elég régen nem éreztem, ráadásul nyilvánvalóan nem is igaz, élnek úgy emberek, hogy a vérnyomásuk kb. annyira megbízható és stabil, mint a MÁV-járatok. majd elmúlik.

aztán volt két órám az egyetemen, aztán elindultam hazafelé. aztán arra gondoltam, hogy ha még egyszer lejátssza velem valaki a - te hazajársz hétvégenként? - nem. - hol laksz? - esztergom mellett. - ó, pedig oda csak ötven perc az út! párbeszédet, azt felrakom a vonatra a nyugatinál, és arra kényszerítem, hogy egész nap ingázzon Bp. és Tát között. nem hiszem, hogy kettőnél többször sikerülne megtennie, én pl. ma 3 óra alatt értem haza (a nyugatitól számolva), végül is 50 km rengeteg. az idő nagy részében azon morfondíroztam, mi lenne a legmegfelelőbb büntetés a kalauznak, akitől kétszer kérdeztem meg, hogy megvárja-e a már eleve késve induló vonatunkat a csatlakozás, és kétszer mondta, hogy természetesen, azért van.
úgyhogy amikor megállapítottam, hogy a világvégi és gyűlölt esztergom-kertvárosból legközelebb csak 50 perc múlva megy a busz is, a vonat is nem annyira kicsiny és nem annyira távoli falumba, én pedig iszonyúan fázom, egyébként is reggel ráestem a térdemre, fáj, és csak az Ulysses van nálam, mert azt kell olvasni, rettentően csúnyákat kívántam a MÁV összes érintett dolgozójának (főleg a kalauznak). igazából azt kellett eldöntenem magamban, hogy az-e a nagyobb büntetés, ha valakit vernek a 932 oldalas Ulyssesszel, vagy ha valakinek el kell olvasnia. nem sikerült kitalálnom. természetesen olvasni tökjó, ez a 20. század egyik legmenőbb regénye, csak én vagyok hülye, amiért kicsit idegesít, és nem egészen értem.

na, napi hiszti vége, megyek költözni, sziasztok.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo