ma az tetszett a legjobban, amikor mentem az egyetem felé, hogy olvastam a Hullámokat, és amikor éppen a mozgólépcsőn voltam, akkor szólította meg a narrátor (Bernard) is az olvasókat, akik mennek le a lépcsőn a metróba. nem elég, hogy ez a könyv tökéletes, még azt is tudja, hogy mikor olvasom a mozgólépcsőn. (kb. mindig, mert szinte csak tömegközlekedés közben olvasok.) meg az is tetszett, hogy itt voltak apáék, meg ma úgy valahogy minden. az nem, hogy nem tanultam eleget, de az sosem.

Megjegyzések

Névtelen üzenete…
tökéletes :)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo