vásárlás

most kihasználtuk ezt a hétvégét, szinte nem is voltam a gép előtt. éppen ideje volt. tegnap este lézerharcolni voltunk, kicsit furán hangzik, de ajánlom mindenkinek, aki szeret számháborúzni, mert nagyjából ugyanaz a taktika kell hozzá, és nem is fáj, meg semmi, mert lézerérzékelőkkel lőjük egymást, viszont rohangálni kell meg ugrálni meg elbújni, sötét is van, az egész csuda izgalmas, az adrenalin az egekben (és kb. olyan árban van, mint egy színház, úgyhogy néha beleférős). (az öcsém szerint esztergomban is van ilyen, úgyhogy nem kell hozzá pestinek se lenni.)
nyilván úgy éreztem másnap reggel, hogy meg sem tudok moccanni, miután egy órán át rohangásztam egy puskával a kezemben, meg vetettem be magam mindenféle palánkok mögé, de meg volt beszélve a floorball, úgyhogy át kellett menni a koliba, bennem meg csak néha támadt fel a hét évig fel voltam mentve testnevelésből, csak hogy semmilyen csapatjátékon ne kelljen részt vennem, gyűlölök mindent, amihez kell labda és kettőnél több ember (= pingpongozni szeretek), amúgy leginkább élveztem. (katasztrofálisan ügyetlen voltam, de időnként véletlenül lőttem egy gólt, ami a pályán tartott.) aztán alig tudtam lemenni a Himfy lépcsőn, és szerintem a holnapi felkelés is bajos lesz.
(megtörtént az első lépés egy boldog, sportosabb élet felé. hmmm. nem gondoltam volna. most pedig nyafogok még egy kicsit magamban, hogy aú, a lábam.)