kindle (hosszú)

a kindliről.

az a helyzet, hogy most nagyon álmos vagyok, mert egész éjszaka a Cholnoky-testvérek írásait olvastam; ami egyrészt köszönhető a Cholnoky-testvéreknek, másrészt annak, hogy egy óra olvasás után nem keltem fel, hogy bekapcsolom a gépet, megnézem a leveleimet, mert ilyenkor eddig rendszerint ott ragadtam internetezni, hanem a beépített böngészőjével csekkoltam a gmailt (a mobilra optimalizált nézetet persze), megállapítottam, hogy nagyon macerás lenne levelekre válaszolni, a világ forog nélkülem is, és olvastam tovább.

a képernyő elég nagy (de nem átalakítható pdf-et jobb úgy olvasni, hogy oldalra döntjük), kicsit zavaró néha, hogy a monitort nem lehet megfogni, nagyon sokat kísérleteztem azzal, hogy megfelelően kitámasszam a kezemben (ugye nem érem át a hátát, pedig az lenne a legpraktikusabb), és lapozni is tudjak. so-so sikerült, de inkább nekitámasztom valaminek; ugyan könnyebb, mint egy átlagos könyv, de nem olyan jó fél kézzel tartani a csücskénél.

amikor besötétedett, akkor nagyon fura volt, hogy nem világít (amit az ember alapból elvárna egy képernyőtől, ugye), hanem nekem kell megvilágítani. (de éppen ezért jó az e-papír.) hülye (és nehezen hasznosítható) tapasztalat, de szerintem fehér fénynél jobb olvasni, mint sárgánál. a képernyő persze befénylik, ha rávilágítunk, de ha nem, nem.

ami különösen a legjobb (lenne) benne (ha meg tudnám fogni rendesen), hogy igazából egykezes, ha rendes könyvet olvasunk, akkor (ha nem akarjuk betörni a könyv gerincét, és miért akarnánk) ahhoz két kéz kell, hogy ne csukódjon össze (vagy kakaós bögre, tolltartó, másik könyv stb.), így viszont mindenhogy lehetett olvasni, nem tud rajta mi összecsukódni.

egyelőre ennyi, még akartam írni a könyvekről is, de egyelőre tökéletesen elfogadtam mindig a legigénytelenebb, calibre-vel automatikusan konvertált megoldást, és nem piszkálgattam bele, mint a profik az ekönyvolvasó-blogon, majd ha foglalkozom vele, akkor írok arról is.