most egy kicsit elszontyolodtam. ne értsetek félre, nagyon szeretem a munkám, azt is szeretem, amit most csinálok, igazából még a vizsgáimat is szerettem, akármennyit is nyafogtam, mert szuper könyveket olvashattam el (vagy újra), és én döntöttem úgy, hogy most ez legyen, és én nem kezdtem el időben összerakni az óraterveket, amiért most éjszakáznom kell. de valahogy nagyon szeretnék nem is egy hetet, csak egyetlen napot, amikor azt csinálhatok, amit akarok. csak úgy lenni a világban kötelességek nélkül. ma megpróbáltam végiggondolni, hogy mikor tettem valamit csupán azért, mert kedvem volt hozzá, és az elmúlt hetekben nem találtam mást, mint hogy elolvastam a Harry Pottert, meg megnéztem két részt a Szívek szállodájából. (igazából most megnéztem még egyet takarítás közben, úgyhogy hármat.) és a tábor az egy teljes hónap, egy egész hónapig lankadatlan éberség és napi huszonnégy óra maximális készenlét, én pedig már most iszonyúan fáradt vagyok. fáradt, fáradt, fáradt. de nem baj, tavaly is mintha ez lett volna, aztán mégis milyen jó lett a nyaram, ugye. (hülyeség ez, hogy úgy gondolunk a nyárra, mint aminek lennie kell valamilyennek, a tavaszra vagy az őszre vagy a télre egyáltalán nem gondolunk így, azok csak vannak. bezzeg a nyár.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo