olyan álmos vagyok és olyan bizonytalan (nem csak az egyszerű és összetett mondat határsávjának megállapításában). a korábbi kapcsolataim mind olyan lezáratlanok (ami esetleg mégsem, az sem rajtam múlt). mintha az én elképzeléseim szerint az emberek csak úgy kiradírozhatnák magukat egymás életéből. (nem igazán szeretem ezt a filmet, mégis ez most az eszembe.) néha szeretném azt gondolni, hogy olyan vagyok, mint egy hurrikán, de a hurrikán igazából menő az Óz miatt, meg egyébként is egy nagyon karakteres valami. inkább olyan, mint az ablaküvegen azok az esőcseppek, amik úgy gurulnak le, hogy nem húznak csíkot maguk után.

(hmmm, egy kicsit sok lett ebben a posztban az olyan, de most már nem írom át, mindegy.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo