úgy érzem, mintha fejbe vágtak volna valami naggyal és nehézzel; a tegnapi vizsgám után órákig vásárolni voltam (ajándékot kerestem, de az általam megkérdezett 20-ból 20 eladó azt mondta, hogy reménytelen, azért én nem adom fel), és ha már úgyis be kellett mennem minden boltba (haha), akkor vettem napszemcsit is (ez elég fura, mert amikor néhány napja felpróbáltam nagyjából 30 napszemüveget, mindegyik vállalhatatlan volt, amikor pedig tegnap próbáltam fel nagyjából ugyanennyi, nagyjából hasonló napszemcsit, akkor több is elfogadhatónak tűnt, és több lehetséges opció közül kellett kiválasztanom a véglegeset, nagyon ijesztő volt, de igazából csak úgy sejtem, hogy egy kicsit jobb kedvem volt, vagy kevésbé állt olyan hülyén a hajam, vagy más zene szólt, vagy valami), találkoztam egy csomó csoporttársammal (úgy látszik, a mondattan vizsga mindenkiből azt hozza ki, hogy irány be a legközelebbi boltba, és soha többé grammatikát), aztán még elmentünk Nemjucira (elég nyomasztó volt), utána viszont mintha leütöttek volna, és olyan 1-2 órás megszakításokkal délután háromig aludtam, szívem szerint most is aludnék, de azért mindennek van határa. de azt hiszem, hogy ha egyszer végre felébredek, akkor például elkezdek élni.

mennyi zárójel van itt, ez jut róla az eszembe.

Megjegyzések

Macska Bonifác üzenete…
20-ból 20 eladó az nulla! HÁHÁHÁ!
(kösz, nem kell NCH)
Névtelen üzenete…
Hogy lehet ennyi napszemcsit elfogyasztani?
N
maifosz üzenete…
ó, épp az előbb írtam le a fordítónak, akivel együtt dolgozom, hogy szerintem a magyar kamaszgyerekek nem használnak annyi rövidítést, mint az amerikai kamaszgyerekek, és hogy szerintem néhányat fel kellene oldanunk azok közül, amiket kitaláltunk, hogy feldolgozható legyen a könyv, erre meg ilyeneket mondasz, mint hogy NCH. tégy kérlek naprakészebbé a mai szlengben, alulképzett vagyok.
ndavid42 üzenete…
NCH, mint a napirajzos NCH? :D

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo