azt sem tudom, hol áll a fejem. tegnap kicsit ki voltam borulva, úgy éreztem, hogy szociális nulla vagyok, a többi tanárral meg mókussal nem találom a közös hangot, nem tudtam beilleszkedni, a 10 év fölötti gyerekektől nagyon félek, és ezt bizonyára látják is rajtam, kihasználják, és nem járnak majd be órára, ezen kívül nem vagyok eléggé felkészült, rosszak az ötleteim stb. és azon, hogy mennyire nem tudok közösségben lenni, az sem segít sokat, hogy nem kaptam szobatársat, amikor máshol matracokon szoronganak. (de állítólag hamarosan megérkezik, türelmetlenül és magányosan várom, a készen kapott szerepeket [pl. szobatárs] megfelelően tudom kezelni, csak ezen kívül ne kelljen beszélnem senkivel.) úgyhogy pityeregtem egy kicsit, megettem egy tábla csokit, aztán rágugliztam Kecskemét irodalmi kapcsolataira, és megpróbáltam csereberélni a feladataimat a frissen felmerült igények alapján. aztán este lett és reggel.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo