brrr, nagyon-nagyon hideg van, ha lett volna egy kis eszem, nem a múzeumnegyedbe ülök ki, hanem egy mekibe be, de itt igazából nagyon hangulatos, az előbb pl. megmutatta egy indiai, hogyan áramol a hasamból ki az energia a fejemen át (vagy valami ilyesmi, közben körözött a tenyeremen, meg fogta a fejem, és szemmel láthatólag nem zavarta, hogy nem igazán értem, mit mond), meg szaxofonos bácsi is van.
amúgy két napig itt volt a lakótársam is, és együtt csavarogtunk, határozottan jobb volt, mint egyedül, viszont annyi impulzus ért minket, hogy nem is nagyon tudok mit kiemelni. talán leginkább a Schiele a Leopold Museumban, a Minoritenkirche, a különös nevű rózsák a Volksgartenben, és egy Caspar David Friedrich-kép a Naturhistorisches Museumban (aminek amúgy csak az első szintje volt izgalmas, a kövek meg a fosszíliák, meg még a mikroszkópok is, de kitömött állatokat nem néztünk).
a legviccesebb pedig egyértelműen a tegnap esti Lehár Ferenc-operett volt a Rathausplatzon, Das Land des Lächelns, kínaivá maszkírozott osztrákokkal, műanyag fákkal és elképesztően buta történettel. (az internet szerint 1952-ben készítették a filmet.) lehet, hogy nem szeretem az operettet mint műfajt.

Megjegyzések

h üzenete…
csak "lehet"?!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo