a Schönbrunnban minden olyan nagy volt. olyan kimerítően nagy. és nem azt éreztem, mint a Hofburgnál, hogy ez a nagyság arra késztet, hogy meghajoljak előtte, hogy tiszteljem és elfogadjam. inkább csak azt, hogy wozu, wozu, wozu, wozu. (talán nem a Böllt kellett volna magammal vinnem olvasni a cuki mókusok közé. de ha egyszer olvasni is meg abbahagyni is nagyon nehéz.) a labirintus nagyon tetszett, meg a kínai kabinetek, de azért leginkább vicces volt, ahogy mindenki mászkált a fülére tapasztott audioguide-dal. (egyébként is, ott az a puha fű, puha mókuskákkal, erre meg Rasen betreten verboten. brrr.)
vásárlás
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete
Megjegyzések