uhh, most egy picit minden hullámzik. péntek éjjel éjszakai gyermekvasutas volt, az szokásosan nagyon jó, aztán elindultunk megkerülni a szentendrei szigetet kenuval (családdal), ez közepesen volt csak jó, mert apuék tudtak evezni, a mi hajónkban pedig senki nem tudott, úgyhogy dunabogdánynál elértem a teljesítőképességem határára, és inkább visszafordultunk. (ezt a határt könnyű észrevenni, ilyeneket kezdek kérdezni, hogy "miért marad fenn a kenu a vízen?", meg hogy "vajon a fák miért hajolnak a víz fölé?".) visszafelé viszont nagyon jó volt, láttunk egy csomó izgalmasmadarat egészen közelről, béke, nyugalom, paradicsompirosra égés. még nem nagyon tudom használni az ujjaimat.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo