bosszant, ahogy a biciklisekkel bánnak a fogason. négy ellenőr beáll az ajtóba, és csak attól a nyolc embertől kérik a jegyet, aki felszállhat biciklivel, a többit elzavarják, hogy várjanak húsz percet a következőre. (simán befér 14-16 bringa csak a tárolórészbe, és ha üres a fogas, mint ahogy szinte mindig üres, jóval több is, balesettől meg nem kell tartani, mert ezek 500.000+ értékű bringák, nagyon vigyáznak rájuk. egyébként is, akárhányszor utaztam így, a biciklisek között nem volt konfliktus.) beszállás után az ellenőrök leülnek, elfogasoznak az Orgonásig, ott leszállnak, és mennek vissza. ha legközelebb én leszek a kilencedik, kiszedem a Mona első kerekét, akkor ugyanis már nem bicikli, hanem csomag, és méretileg is rendben lesz.
vásárlás
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete
Megjegyzések