tegnap este házibulit tartottunk (most már be mertük engedni a barátainkat a lakásunkba, a lakásavatót ugyanis, elővigyázatos módon, kint tartottuk, az erdőben), de amikor egy hatalmas pukkanással elment az áram, és a biztosíték visszakapcsolása sem segített, akkor kicsit megijedtünk. (persze minden rendes háztartásban van egy csomó gyertya, de a mi háztartásunk még csak néhány hetes, nálunk csak egyetlen gyertya van, meg az én biciklilámpám, aminek a fényénél erchegyia megszerelte az áramot, én pedig megtanultam kábelt blankolni. mármint eddig is tudtam, csak nem tudtam, hogy így hívják.) reggelre kiesett a fürdőszobakilincs (az nem para, megszereltem szigszalaggal), és elromlott a redőny (ezt is megpróbáltam megszerelni, de nem sikerült), úgyhogy kicsit elkeseredtünk, hogy mindig van valami, ami tönkremegy, akármennyi időt meg energiát meg pénzt áldozunk erre a lakásra. valószínűleg ez persze minden lakásban így van, de mi most szembesülünk ezzel először, ezért vagyunk ilyen csalódottak.
az utóbbi időben egyre inkább megfogalmazódik bennem, hogy lehet akármilyen ügyes vagy ügyetlen majd a férjem, akkor is mindent szakemberrel fogok megcsináltatni. (magam ellen beszélek, mert én is imádom szerelgetni a dolgokat. de remélem, hogy majd elmúlik a maszek megoldások kamaszromantikája.) éppen ezért különösen bízok abban, hogy a szociológus fiúk-lányok picit jobban keresnek, mint az irodalmárok. bár az irodalmároknak mindig van otthon elég folyóiratuk, amivel meg tudják támasztani a konyhapultot, hogy ne legyen ferde.

Megjegyzések

h üzenete…
mindenhol mennek tönkre dolgok, amiket folyamatosan karban kell tartani. Inkább örülj, hogy nem kell albérleti díjat fizetned, mint a legtöbb fiatalnak, mert olyan jó családod van, hogy támogatja a lakhatásodat, hogy Budapest egyik legszebb helyén lakhass. Tök örülnék, ha olyan szüleim lennének, akik ennyire segítenek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo