tegnap lejárt a DB-s mandátumom, úgyhogy egyik szemem sír, másik szemem nevet. nagyon furcsa lesz, nagyon fog hiányozni (máris hiányzik), de már éppen ideje volt. rég voltam utoljára annyira felszabadult, mint tegnap este. (a maradék időmben nem hiszem, hogy megtanulok gitározni, mert nem nagyon vagyok otthon olyan időben, amikor elő lehet venni a gitárt, viszont a második félév végéig két nyelvvizsgát szeretnék letenni, és most, hogy elkiabáltam, már muszáj is lesz. az egyiket egyébként is muszáj. meg a másikat is.)

éjjel pedig ügyetlenek voltunk, pont lekéstük azt az éjszakait, aminek van csatlakozása, úgyhogy rengeteget sétáltunk Budán (a Móricztól is valameddig, aztán a Délitől fel, egészen a Pethényi útig). már el lehet képzelni, hogy egyszer esni fog a hó, de még el lehet képzelni, hogy az ember pulcsi nélkül is az utcára mehet. ősz. (de egy kicsit még jobban szeretném az őszt, ha nem kellene szandálban járnom, mert nem volt időm zoknit mosni elképesztően régóta.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo