holnapra újra kellett volna olvasni az Utas és holdvilágot, de egyszerűen nem mertem. az Utas és holdvilág annyira meghatározó könyve volt a kamaszkoromnak, (mint sokak kamaszkorának, gondolom), és akkora rajongással olvastam el újra és újra, és éltem át, és szerettem bele az összes szereplőbe, nemtől teljesen függetlenül, hogy nem akarom, hogy összetörjön. tudom, hogy ez gyávaság, hiszen ha igazán jó, most is szeretni fogom, ha pedig nem, akkor minek ringassam magam tévképzetekben, de azt hiszem, itt igazából nem a könyvről van szó, hanem arról, aki én voltam akkor.

Megjegyzések

Névtelen üzenete…
Szóval önmagadtól félsz...
N

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo