nem szoktam évértékelőt írni, úgyhogy most se. milyen évértékelőt írnék, amikor még van 31 teljesítendő kreditem* stb. az iskolásoknak az év szeptembertől júniusig tart. ha megpróbálok nem tanévben gondolkodni, akkor azt kell megállapítanom, hogy idén nagyon sok hibát vétettem, nagyon sokat dolgoztam, nagyon szétesett a magánéletem (család stb.), összességében mégis úgy érzem, hogy hasznos év volt. ennyi tapasztalatot. az akaraterőmet már megacéloztam, kb. olyan, mint egy tank (kivéve, ha a felkelésről vagy a túrórudiról van szó), már csak a szívemet kell megacélozni, és akkor én leszek a terminátor. (ez nem cél, hanem riasztó lehetőség.)

*jelenleg a vizsgáim a legkisebb bajom, de ez az egyetlen, amiről írhatok. úgyhogy azért írok olyan keveset, mert amiről írhatok, nem érdekel, ami meg foglalkoztat (munka, család stb.), az tabu. most amúgy az Angyali üdvözletet kellene néznem blogolás helyett, de annyira nyomasztó, hogy reggel óta nézem, és nem haladok vele. (pedig még tetszik is, ha lehet erre a filmre ezt az igét használni.) egyetemistaproblémák.

a szokásos számmal kívánnék boldog új évet minden kedves olvasómnak. a Kispál mondjuk azóta megszűnt, de a világ talán működik jövőre is.
[Flash 9 is required to listen to audio.]

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo