az arcom, amikor ma rájöttem, hogy a magyar mint idegen nyelv mesterhez magyartanári mesterre kell felvételiznem. magyartanárira. egészen eddig a pillanatig azt gondoltam, hogy szuperül berendeztem az életem, és mindent elkövettem, hogy ne lehessek magyartanár. hogy bármi, csak magyartanár ne. (ez nem a magyartanárok ellen van, minden tiszteletem a magyartanároké, az engem olvasó különösen sok magyartanáré meg főleg. a frissdiplomás magyartanároké pláne. de ha arra gondolok, hogy negyven éven át évente két párhuzamos osztálynak mondom el József Attila életrajzát, inkább főbe lövöm magam megyek vissza a balettbe ugrálni mosogatok a mekiben napi nyolc órában. megszerettetni a fiatalokkal az olvasást, az irodalom révén a jobb élet felé vinni őket stb. azt hiszem, rég láttam gyereket, fogalmam sincs, miért akartam tanár lenni. pedagógus életpályamodell, haha.)
vásárlás
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete
Megjegyzések