szeretem, mikor olvasok vagy látok valamit, úgy egyáltalán: szembesülök valaminek (személy, dolog, fogalom) a létezésével, és utána hetekig az jön szembe. tudom, hogy ez mindig és mindenkivel így van, csak örülök neki. (most pl. a Rashomon-Effekt az, meg úgy egyébként a szubjektív emlékezet.) meg azt is szeretem, amikor elkezdek nézni egy vizsgára egy filmet, és bejön a főcím, és rájövök, hogy már láttam gimiben, HE médiaóráján, elég nosztalgikus. (ezek általában nagyon régi, nagyon klasszikus és nagyon nyomasztó filmek. kivéve a Taxidermia. ez nem jelenti persze azt, hogy nem jók. kivéve a Taxidermia.)
vásárlás
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete
Megjegyzések
én azt nem merem megnézni, az ajánlók alapján.