egy kicsit megijedtem ugyan, amikor felszállt egy nő a hetvenötös trolira egy akkora kutyával, mint egy póniló (tehát egy dán doggal), a sofőr kinyitotta a fülke ajtaját, a kutya pedig a sofőr ölébe hajtotta a fejét, és így mentünk vagy két megállót, de igazából egyrészt nem volt annyira ijesztő, mint bármelyik utazás a csúszós, kanyargós úton a huszonegyesen, különösen, ha a sofőr részegen kiabál a mikrofonba, vagy mint a mostanában szinte heti rendszerességgel lángba boruló metró, másrészt pedig (bár nehéz ezt a szót használni egy akkora kutyára, mint egy póniló) édesek voltak, na.

Megjegyzések

András üzenete…
Ha a sofőr Angliában nem engedte volna föl a kutyát, vagy egy rossz szót szólt volna amiatt, hogy az ölébe hajtotta a fejét, akkor jajj lett volna neki, hogy ez szó szerinti rasszizmus és az állatok hátrányos megkülönböztetése, az egyenlő bánásmódhoz és szabad utazáshoz való joguk korlátozása!:)

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo