ma úgy alakult, hogy ki kellett mennem a Kökire, ahol kb. azóta nem jártam, hogy onnan elköltöztünk, az élmény természetesen még úgy is az eszembe juttatott egy csomó mindent, hogy ez a köki már nem az a köki.
az egyik, amit az eszembe juttatott, hogy nem sokkal a költözés előtt kezdtem blogot naplót írni (kilencvenkilenc január egy). idézem: "Elköltöztünk. Tátra. Nem a Tátrába, mert az egy hegy, hanem Tát+ra." ne ijedjetek meg, ezt a poént kilencéves korom óta soha nem sütöttem el újra.
a másik, amit az eszembe juttatott, hogy a kispesti éveinkből szinte csak az állatokra emlékszem: a zebrapintyeinkre (amik végül a szemétledobóban végezték), az első hörcsögömre (amelyiket eltemettük a barátnőmmel a bokrok közé) és természetesen Döncire, a macskára, aki szeretett az ablakpárkányon napozni, amíg ki nem zuhant a hetedikről. (részben ennek az élménynek köszönhető, hogy a cicánkat csak cicahámmal engedjük ki a teraszra, bár ilyen magasról esve szerintem csak a lábát törhetné el.)
a harmadik pedig az, hogy eddig akárhova jártam iskolába (ez a két általánost és a gimit jelenti), az pár évre rá, hogy elmentem onnan, rosszabb esetben megszűnt, jobb esetben átszervezték, összeolvasztották, átnevezték, úgyhogy idén diplomázok, reszkess, ELTE.
Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

-

játékajánló - Secret Hitler