el sem tudom mondani, milyen fáradt vagyok, és előre is fáradt vagyok. ma rá kellett jönnöm, hogy van egy olyan hanghordozásom, amit olyan tanárokkal szemben használok, akiket nem szeretek, akkor, amikor tudom, hogy igazam van. bicskanyitogató lehet, bocsánatot akkor sem kérek. meg arra is, hogy az emberek milyen tapintatlanok. meg hogy a macska felismeri a tasakos lazacost kívülről, és kirágja magának a tasakot, akár az ágyamon is, ha épp oda dobom le a bevásárlószatyrot. meg arra is, hogy milyen előrelátó voltam, hogy a gimiben pont erchegyiával barátkoztam össze, mert így mindig van, aki tanácsot ad, ha elrontom a számítógépem (köszi köszi köszi!!!). meg hogy mennyire hiányzik a mozgás. meg hogy milyen az eredeti hajszínem. meg hogy hány centit vándorolt az öcsém szemfoga a szájában (erre nem én jöttem rá igazából, hanem megmutatta a doktorbácsi.) meg hogy milyen klassz korán kelni. meg még egy csomó minden másra. mostanában mindennap rájövök valami iszonyúan fontosra, pl. az élet nagy kérdéseire (a válasz ugyanis adott).

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

-

játékajánló - Secret Hitler