2012. június 29.

az esés után először ültem ma bringára. rém büszke vagyok magamra, bár csak a járdán bénázgattam az auchan és a homokszem utcai kollégium között. rettegjetek, Európa nagyvárosai, lesz még belőlem vad kerékpáros egyszer!
valahol mindig elborzaszt, hogy az életem összes kelléke belefér egy piros suzukiba, csak a macska meg a lakótársam nem. igen, megint bedobozoltam mindent. mától egy hónapig Kecskemét, aztán meg majd meglátjuk.

2012. június 26.

egy kétségbeesett kiáltásban össze tudnám foglalni, ahogy érzem magam.

2012. június 25.

én lettem a lány, akivel nem lehet beszélni, mert mindenkitől, aki szóba áll velem, megkérdem, kell-e neki a macskám. kell macska? szép.
tulajdonképpen hónapok óta nem olvastam már, vagyis olvastam, de csak kötelességből, csak azért, mert könyv nélkül nem lépünk ki az ajtón, csak azért, mert meg kell lennie a mindennapi betűnek. és akkor jött a Darvasi, és azóta újra olvasok, mert a Darvasiban olyan mondatok vannak, hogy mindegyik külön-külön is igaz, együtt pedig már egyenesen elviselhetetlen. metrónmaradós könyv.

2012. június 24.

tegnap voltunk a Ludwig két kiállításán, az empire, state, buildingen és a Mapplethorpe-on, az egyik szerintem igazából nem kiállítás volt, hanem egy jól összerakott infografika csodálatos tipográfiai megoldásokkal, a másikon pedig pucér férfiakat lehetett nézegetni, úgyhogy tippeljetek, melyik tetszett jobban.*

*ez igazából persze torzítás, nagyon jó volt mindkét kiállítás. az empire, state... számomra izgalmasabb volt, olyasmi dolgokat kell elképzelni, mint a nácik által betiltott két betűtípus (futura és fraktur) keresztezéséből (fraktura) létrehozott új betűtípussal írt feliratok, vagy a Nemzeti Galéria legfontosabb festményei színének a keveréséből létrehozott magyar nemzeti festészet szürke színre festett falak, illetve különböző szegregált városnegyedek határvonalaiból létrehozott "titkosírás", a Limes New Roman. A Mapplethorpe meg egyszerűen szép volt.

2012. június 23.

ugyanitt szeretném megjegyezni, hogy kiadó a lakás, ahol lakom, szuperjó helyen van, csodálatos a kilátás, nagyon olcsó stb., alig akarok innen elköltözni. ha tudtok valakit, akit érdekelne, ne habozzatok keresni. (vajon mi ütött ma belém, hogy keresztben csíkos bikinit vettem?)

2012. június 22.

ránk fért már a tegnap esti vihar. (amikor felébredtem a dörgésre, azt gondoltam, hogy a macska, aki mosógéptől, porszívótól, hajszárítótól menekül, megijed majd, úgyhogy magam mellé akartam hozni, de ült a teraszajtó előtt egész éjjel, és bámult kifelé.) a tanáris felvételim után pedig a Cserpesben reggeliztem, idén nem ettem még olyan finom sajtos pogit, mint ott, a sarokban pedig két alkalmazott dicsérte a főnököt. örülök, hogy van, ami nem tud csalódást okozni.

2012. június 21.

ja, és amúgy ma megsimiztem egy sünit. mindig azt gondoltam, hogy sünit fogni igazán bonyolult, de ez a süni hagyta magát megfogni, még csak igazán össze sem gömbölyödött. szörnyű lehet ilyen cukinak lenni, hogy mindenki őt akarja.

2012. június 19.

még elképzelni is szörnyű, hogy esetleg nem tanulok, tehát csak csavargok egész nap (úgy megtervezve az útvonalat, hogy ne kelljen napon mennem), hogy ne itthon szembesüljek a mitcsináljak problémájával. tervezem a nyarat, előrébb még nem igazán látok. gondolom, megint akartam írni valami fontosat és érdekeset, csak elfelejtettem.

2012. június 18.

nem tudok mit kezdeni a bibliofíliámmal akkor sem, ha tudom, hogy hamarosan minden könyvem újra dobozokban lesz különböző családtagjaim padlásain, és még az is lehet, hogy sosem lesz nagy, vidéki házam könyvtárszobával. na de ki az, aki képes otthagyni egy 1934-es Kästner elbeszéléskiadást, ha csak 100 forintért az ember után dobják? (pontosan tudom, hogy sosem fogom elolvasni, bár szeretem Kästner felnőtt műveit, de a gót betűket csak silabizálom, és Kästnernek elég nehéz a nyelvezete ahhoz, hogy gondolkodnom kelljen, vajon az egy f, vagy csak egy maszat az s-en.)
valamikor haza is kell mennem, az is dobozolás.

2012. június 13.

és a klasszikus kérdés: mit vegyek fel az államvizsgára? (lehet, hogy az államvizsga tiszteletére kellene vennem egy új harisnyát. szívem szerint persze vennék egy új blúzt meg szoknyát is, különben a végén még véletlenül ugyanabban a ruhában megyek államvizsgázni, mint érettségizni voltam, de nem lehet, mert egész nap ki sem mozdulhatok a lakásból. megyek is vissza a tételeimhez. mrrr.)

2012. június 11.

idill. ülök a teraszon egy pokrócba csavarva, alattam az egész város, készülök az államvizsgámra, fél kézzel fogom a macska farkát, hogy ne ugorjon le a teraszról az alattunk sétafikáló sünihez, cakkoznak a denevérek. nyár van.

2012. június 10.

ma előreküldtem a húgaimat a lépcsőházban, amíg én is felveszem a cipőmet, mondtam nekik, hogy várjanak meg a kapu előtt, de odáig már nem jutottak el, mert a házmester anyja megállította őket a lépcsőházban, és valami minősíthetetlen hangnemben esett nekik, hogy "már megint becsöngettek mindenhova büdös kölykök". mivel a házmester anyja még sosem találkozott a húgaimmal (2-3x ha nálam aludtak eddig), ez a hangnem 
kicsit megviselt a tegnapi vihar, sokáig csak feküdtünk a középső húgommal a kinyithatós kanapén (nem így terveztem, de a kisebb elaludt az ágyamban), és néztük a narancssárga eget és a villámokat. két héten belül másodjára megy el az áram vihar miatt, olyan, mint vidéken. (mondjuk otthon ilyenkor vissza sem jött reggelig, itt pedig csak pár percről volt szó mindig.) még mindig nem szeretem, ha narancssárga az ég. ma nem jött a hatvanegyes, sokat sétáltam miatta a szürkületben, a szürkületet sem szeretem mostanában. nem találom a helyem.

2012. június 8.

mindig azt gondolom, hogy most már eltelt egy csomó idő, nézhetek újra Gilmore Girlst, de igazából tudom, hogy soha többé nem nézhetek Gilmore Girlst anélkül, hogy elbőgném magam. úgy meg minek. (egyébként amiről írni szeretnék, arról nem írhatok még, másról meg minek, ezért ez a csend. alacsony hatékonysággal készülök az államvizsgára [ezért nagyon nagy hatékonysággal tördelek, hogy ne szúrjam el egészen az időmet], dédelgetem a bicegős macskát, vihar előtti csend. hamarosan jön a nyár, tábor, aztán majd meglátjuk.) Az ember megfut mások és saját maga szerencsétlensége elől, mondta Pilinszky, értsétek, ahogy akarjátok.

2012. június 3.

ma hazafelé találkoztam vaddisznókkal, ilyenkor bánom, hogy egyszer csak megszűnök budai lenni. (előtte meg körbefutottam az omszkyt apámék kutyájával, és persze úgy képzeltem el a dolgot, mint a filmekben, hogy kocogok a parton, a labrador füle kecsesen lebeg, meg az én füleim is, na de ehhez képest 12 éves koromban felmentettek tornából, és azóta csak a buszhoz futottam olykor, úgyhogy a tókör egy borzasztóan játékos, ugrabugra korccsal, aki kb. olyan nehéz, mint én, tehát inkább ő diktálja a tempót, egyszerűen nem volt idilli. ja, eveztem is, hát az sem.)

2012. június 1.

ha kerülő úton is, de muszáj eljutnom az álmaimhoz. úgyhogy hajrá. (de most nincs hajrá, csak fekszem és alszom és sorozatokat nézek pár napig, aztán jön a vizsgaidőszak 2. fele.)
macskahipochondriám van. (szerencsére gyógyul. félig nyúzott bakmacska.)