szeretném, hogy én és a nyomasztó dolgok az életemben lassan megbékéljünk egymással, de itthon nem érzem magam túlságosan itthon. vannak tervek, van elszánás is, akkor vajon mi hiányzik. azt kérdezik a barátaim, hogy mikor fogok megint rendesen blogolni, de az én saját létbizonytalanságom az, aminek itt most helyet adok. (mottót kellene váltanom, már nem igaz. azt mondtam ma a venezuelainak, hogy mindenki mindig egyedül van, ne panaszkodjon, de már régóta nem érzem így. nem is tudom, mondtam-e valaha bármit a venezuelainak, amit komolyan gondolok.)

Megjegyzések

Névtelen üzenete…
Ne haragudj, nem ide tartozik, de nem te kerekeztél el az előbb a Dob utcán? :)
maifosz üzenete…
kerekezni nem, de sétálgatni sétálgattam ott tegnap este. (külföldi társasággal.)
Névtelen üzenete…
Akkor csak ráhibáztam a Dob utcára és egy falfehér kis termetű lánnyal kevertelek. :D

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo