na jó, miért is ne legyek őszinte. még soha ennyire nem voltam bizonytalan abban, hogy hol akarom folytatni. azt, hogy az ELTE-re megyek majd, 9 éves korom óta tudtam, mert az unokatestvérem azt mondta, hogy az a legjobb. (céltudatos kislány voltam.) tulajdonképpen egyenes út vezetett ahhoz, hogy idén végül beiratkoztam magyartanárira. de most mit csináljak?

tudom, hogy nem akarom Londonban (sem Angliában) leélni az életem, ezért botorság lenne itt tanárképzést végezni - azzal a diplomával úgysem taníthatnék otthon (vagy bárhol máshol, ahogy alakul). viszont csak azt hallani, hogy nagyon jó a tanárképzés, néhány éve reformálták meg, úgyhogy nem lenne haszontalan. (a tanárképzés rendszere nagyon bonyolult, állítólag legalább hat különböző út van, amelyek végén A Tanári Pálya áll, de inkább nem néztem annyira utána, nehogy elcsábuljak.)

akkor nézzük a könyveket: nézegettem ilyeneket, mint a Book Design MA (nem belépési követelmény a design BA, jó a bölcsészdiploma is), de az azért már régen kiderült, hogy ügyesen tördelgetek ugyan, de a dizájnhoz teljesen vak vagyok. az én vizuális képességeimmel dizájnszakot választani öngyilkosság lenne, bukdácsolnék. van persze művészetközvetítés, meg ilyesmi, de ezt nagyon lufinak érzem.

akkor valami olyat kell választani, ami másik úton visz közelebb valamelyik szerelmemhez, a tanításhoz vagy a könyvekhez? andragógia? biznisz? (és saját kiadó?) informatika? (ki hiszi, hogy a papírkönyvekben van jövő?)

persze lehetetlen, hogy bárki is megoldja helyettem ezt a problémát, de igen, ez az, ami miatt ékes álmatlanságban szenvedek már mióta. dönthetek, és nekem minden döntés olyan, mintha a fogamat húznák.
5 megjegyzés

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

játékajánló - Secret Hitler

-