a fúrógépről

de ha őszinte akarok lenni, és ezen a blogon az akarok, akkor el kell árulnom, hogy a fúrógép-projekt és annak kommunikációja kísértetiesen hasonlít bármely kormányzati projektre. először is: hoztam egy hülye, átgondolatlan döntést. (megvettem a falra szerelhető ruhaszárítót úgy, hogy nem tudtam, hogy fogom majd felszerelni.) a rossz döntést (dacból) egy még rosszabbal próbáltam meg korrigálni (ti. ha veszek egy fúrógépet is, akkor azzal fel tudom szerelni a ruhaszárítót, így mégsem költöttem rá feleslegesen). bár egyáltalán nem értek hozzá, a szakmai tanácsokra éppen annyi figyelmet fordítottam, mint az Orbán-kormány a földrajzi bizottság véleményére a Ferihegy nevének módosításakor, és mindenkit lehülyéztem, aki nem értett velem egyet. bár számomra is kiderült ugyan, hogy a tégla falat nem viszi a fúrógépecske, csak a gipszkartont, ezért hiába szerelem fel esetleg a gipszkarton falra a Szerkezetet, a másik felét mégsem tudom rögzíteni sehova (mert a szemközti fal tégla), "nem érdekel, most már csak azért is felrakom" alapon valóban felszerelem a ruhaszárítót. csak valami véletlen szerencsének köszönhető, hogy ott is maradt. a másik felét pedig - figyelem, magyar megoldás! - felkötöttem a függönykarnisra. az esetleges kritikus hangokat, amelyek arra vonatkoztak, hogy a megoldás minden, csak nem professzionális, azzal hárítottam el, hogy a célnak megfelel, nem?

mindegy, egyrészt tanulságnak jó volt (ti. hogy legközelebb nézzek már utána rendesen, mielőtt hűbelebalázs módjára nekiesek valaminek), másrészt viszont az asztal lábait gyönyörűen visszaszereltem (ugyanis erre kiválóan alkalmas ez a gép), úgyhogy máris megérte.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo