a költözésekről

amikor (réges-régen) beköltöztünk a Széchenyi-hegyi lakásba, hosszú távra terveztünk. barátaink segítségével (úgy-ahogy) felújítottuk (ún. falkaparó házibuli pizzával), bútorokat és edényeket vettünk (vagy legalábbis kikértük a stafírungunkat), volt macskánk, halaink és hatalmas könyvespolcaink. úgy számoltunk, hogy három év minimum, de inkább több. de ha mégsem: akkor is mindent magunkkal tudunk vinni.

aztán persze történt mindenféle, a könyveket bedobozoltuk, a macska új otthonra talált stb., mi meg egy bőrönddel új életet kezdtünk Londonban. aztán elköltöztünk. aztán megint elköltöztünk. és most megint el akarunk költözni, csak ki kell várni a három hónapot, ami a minimum stay. így meg minek polcokat fúrni a falakra.

persze itt nem a polc a lényeg, a könyvek vagy a macska (a tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy egy bőröndnyi cucc elég az élethez), hanem a maradás. hogyan is érezhetném otthon magam valahol, ha nem tudom, ott maradok-e? ha nem tudom, meddig maradok? ha szívesebben ugrálok szobáról szobára (országról országra?) ahelyett, hogy egyszer azt mondanám, hogy jó, akkor itt most megállunk. (jó, akkor itt most.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo