Olyan itthon lenni, mintha eddig álmodtam volna. Minden annyira valóságos. (Még a barátaim is. Meg is tudom érinteni őket, meg minden.)
A dolgok amúgy abszurdba hajlanak, tegnap pl. statisztáltam egy szuper darabban, azt viszont még mindig nem tudom, miért is vagyok itt. (Én könnyen sírok, de félév alatt egyszer sem sírtam honvágy miatt. A színházat persze végigbőgtem.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo