égboltsapkájú

tegnap, amikor a Szent Pál székesegyház kertjében, a mókusok és a hóvirágok között ülve végre szilárd táplálékot ettem, már biztos voltam benne, hogy ez a szakasz véget ért, és most valami új és jobb kezdődik. ne görcsölj, Zsófi, ez a tél vége különösen rossz volt. (először az akaratom adta fel a harcot, utána a testem. múlt héten már kávézni sem volt kedvem.) hamarosan évforduló, nekünk londoni hónapforduló. megnyitottam az internetet, ahol Nap azt írta, hogy a fény elvégzi helyettem a nehezét , én ezt azért nem hiszem, a fény inkább csak kirugdos az ajtón és angyalszárnyakat ad, de a többit igenis nekünk kell elvégezni. boldog tavaszt, drágáim.

ma hazarepült B., a nagyobbik öcsém, aki az elmúlt picit több mint egy hétben londonozott. én ezalatt voltam ügyeleten és fogorvosnál, jártam a város összes múzeumában, elmentem úgy dolgozni, hogy egész nap csak egy joghurtot ettem (ezt kétszer is megcsináltam, de többször nem mertem), elhatároztam, hogy újra megtanulok franciául (ezzel nagyon jól haladok amúgy, van egy klassz nyelvtanulós oldal , nem tudom, hogy a nyelvtanulás mennyire hatékony vele, de a nyelvfelfrissítés nagyon), és persze próbáltam lépést tartani az öcsémmel, aki majdnem 2 méter magas, és ezért jó hosszú lábai vannak. (és látja, ha rendetlenség van a szekrény tetején, ahova mindent feldobálunk, mert mi úgysem látjuk.) és csináltunk egy csomó fényképet is, de mindegyiken béna machófejet vágunk. most meg vissza az életbe.

mindent le kell írnom, hogy ne vesszen el.

hogy ne csak a nyafi legyen: az új lakásunk csodálatosan klassz, természetesen persze esik szét, és a beköltözés óta folyamatosan takarítunk, de az új baltikumi barátaink (egyelőre) nagyon cukik, vannak gyáva macskák, kék fényben úszkáló aranyhalak, örökös karácsonyi díszek (a "nálunk minden nap karácsony" elvből kiindulva), és persze oroszul beszélgetnek egymással. ne aggódjatok, mindig minden rendben lesz.

bármi, amihez hozzányúlok vagy amibe belekezdek, kudarc.

tegnap átköltöztünk az apácazárdából a macskás fiúkhoz. költözködésünk mesébe illő volt, egészen a lépcsőfordulóig jutottunk a csomagokkal, amikor elveinket feladva taxit rendeltünk (a taxis jó fej volt, de a menet ára meglepetésszerűen csúszott fel 28-ról 40 fontra), azonban egyelőre úgy tűnik, hogy megérte lecserélni a sötét szobát egy világosra, a szűk szobát egy tágasabbra, a kedves filippínó néniket pedig barátságos kelet-európai fiúkra. (főleg, hogy a kettő közül az az egy, akivel már találkoztam, éppen olyan, mint a barátaim voltak otthon: nagyon feminin, humán beállítottságú, szereti a macskákat és kedves. [persze vannak nem ilyen barátaim is, de ha átlagolok, ez jön ki.] vegetáriánusnak ugyan nem vegetáriánus, de senki sem lehet tökéletes.)