Most már illene csinálni valami rendeset is, gondoltam, úgyhogy elmentem egy helyi független szervezethez önkénteskedni, ahol nőket meg lányokat segítő programok vannak. Heti egyszer egy óra, belefér. Azt, hogy valójában nem is függetlenek, hanem az egész mögött Szent Josémaria és tanításai állnak, annyira titkolják, hogy csak a volunteer handbook végéről derül ki, úgyhogy megkegyelmezek nekik. Meg azért is, mert a világot nem azzal akarják megváltani, hogy programozni tanítják a lányokat, hanem azzal, hogy sminkelni meg főzni, mert szerencsére emellett pl. olvasni, számolni meg angolul is. Én teaching assistant volunteer vagyok, akinek az a feladata, hogy a tanár munkáját segítse, 2 segítő van a tanár mellett a 10 fős csoportban, a 45 perc alatt kétszer jöttek fel az alattunk lévő tanáriból, hogy mi folyik itt, úgyhogy nem voltunk valami hatékonyak (de amúgy cukik voltak a gyerekek).
vásárlás
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete
Megjegyzések