Amióta véget ért - a nyugati világ gyerekeire jellemző módon - hosszúra nyúlt kamaszkorom, az önreflexióm sem olyan intenzív, mint korábban. Kifelé figyelek, a mindennapi élet apróságaira, és magamat leginkább a másokkal való viszonyaimban tudom meghatározni. Ezekben az izgalmas, dinamikus és komoly odafigyelést igénylő viszonyokban.
Minden éjszaka meghalok egy kicsit és minden reggel szerelmes leszek.
Nem költözhetünk, mégsem válthat a gyerek évente iskolát, mondom, gyökeret kell eresztenem, mert ilyen típus vagyok, gondolom.
Megjegyzések