állok a buszon, körülöttem mindenféle ember, különböző színűek, máshogy öltözködnek, máshogy hordják a hajuk, más nyelvet beszélnek, és MÉGIS MINDNEK UGYANAZ MEGY VÉGIG A FEJÉBEN. mindenki be van zárva a saját kis világába, kukucskál ki a szemein, és gondol valamire, de soha nem tudhatom meg, ki mire gondol, és hogy gondol-e valamire egyáltalán. ez a tudatosság ("consciousness") problémájának része, és amióta Pinkert olvasok, azóta egy kicsit még nehezebb elképzelni, hiszen HONNAN IS TUDHATNÁNK, HOGY NEM ZOMBI MINDENKI MÁS?
vásárlás
azt találtuk ki, hogy anyával vásárolunk, mert ő is nagyon szeretne már kimozdulni otthonról, persze még nem nagyon tud, mert néha meg kell állnunk, hogy feldobja a lábát a műszerfalra, és rárakjon egy adag jeget, szóval anyával vásárlunk, és csak itt a környéken. azt tudtam, hogy kell nekem epilátor (mert tönkrement), egér (mert tönkrement), telefon (mert megjelent egy furcsa folt a képernyő közepén, és nem látok tőle, szóval tönkrement), gumicsizma (a szigetre), szandál, strandpapucs (mert szétkopott az előző), sportcipő (mert a tiszának lyukas a talpa), farmernadrág, DVD, meg még reggel öltözködés közben eltéptem a melltartóm és a gyönyörű rózsaszín harisnyám kb. fél percen belül, szóval az is. erre meg vettem gyönyörű, hófehér pulcsit a Takkoban, meg zöld strandpapucsot meg fekete szabadidőnacit is ott, az jó lesz majd táborba, meg vettem hét harisnyát, rózsaszínt mondjuk nem, de lilát meg bordót igen, meg trikót és három pár zoknit, kaptam még egy fekete szabadidőpulcsit a fekete
Megjegyzések