elfáradtam. három hét, ennyi kellett. csak nyomom befelé a vitaminokat meg a szénhidrátot, halálos betegségeket diagnosztizálok magamon napról napra (pedig valószínűleg csak kikészül a szervezetem a stressztől meg a fáradtságtól) és reggelente leginkább nem felkelek, hanem kizuhanok az ágyból. hogy állandóan jutalmazom magam tárgyakkal és cukorral és eating outtal? igen, pontosan ezt teszem. és már alig várom, hogy megint moziba menjünk.
más. kedd.
a reggeli órám (CA) színtiszta bullshit, ez persze nem változtat azon, hogy izgalmas, na de az egészen biztos, hogy nem egzakt tudomány. akármennyire is bizonygatják. ellenben a statisztikával, ahol az előadáson az energiám legnagyobb része arra ment el, hogy nyitva tartsam a szemem. sajnos az egyetemen nem lehet jó kávét kapni, a szünetben mégis kellett egyet innom, hogy gyorsan végezzek gyakorlaton (amint megoldjuk a feladatokat, mehetünk), és időben hazaérjek a gyerek Sixth Formos nyílt napjára. ("so you are the mum." tényleg ennyire megöregedtem volna?)
ezután ki mondana nemet egy kis remek indian take awayre?
na ugye.
más. kedd.
a reggeli órám (CA) színtiszta bullshit, ez persze nem változtat azon, hogy izgalmas, na de az egészen biztos, hogy nem egzakt tudomány. akármennyire is bizonygatják. ellenben a statisztikával, ahol az előadáson az energiám legnagyobb része arra ment el, hogy nyitva tartsam a szemem. sajnos az egyetemen nem lehet jó kávét kapni, a szünetben mégis kellett egyet innom, hogy gyorsan végezzek gyakorlaton (amint megoldjuk a feladatokat, mehetünk), és időben hazaérjek a gyerek Sixth Formos nyílt napjára. ("so you are the mum." tényleg ennyire megöregedtem volna?)
ezután ki mondana nemet egy kis remek indian take awayre?
na ugye.
Megjegyzések