pedig valójában tudom, hogy nincs okom szégyelni semmit, ugyanazon a menő kurzuson vagyok, mint ők, ráadásul eltartom magamat meg egy gyereket egy olyan munkából, amit nagyon szeretek, és mindehhez egy gyönyörű lakásunk van Dél-Londonban. (csak egy kicsit hideg.)
de valahogy amikor mondom, hogy "I work as a barista", vagy "I live in South London", annyira furcsán néznek rám, hogy képes vagyok elfelejteni, hogy az én életemnek is van létjogosultsága. és úgy döntök, hogy inkább meg sem szólalok, nehogy valami hülyeséget mondjak megint.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo