lázas vagyok, korán fekszem. fél fülem a párnán. alattunk valahol lejár egy mosás, elmosódott hangok, nem tudom kivenni, mit mondanak, de azt tudom, hogy egy fekete nő és férfi beszélget.
snitt.
korán fekszünk, hogy ne égessük a villanyt. még beférek apa gyerekkori ágyába, nagyi már alszik, én az ablakon bámulok kifelé, nem merek mocorogni. az esti mesére gondolok, a disznóvágás történetére, aztán elképzelem, hogy az összetekert disznóbél kinyújtva pont elérne a Déliig. kilépek a kapun, tekerem le a disznóbelet: el a rendőrörs előtt, a sarkon jobbra, balra a halas kisfiú szobra előtt, benézek az Aranypók ablakán, aztán már csak jobbra a trafiknál és le a rámpán. a disznóbél pont a Vasarely-szobor lábáig ér.
snitt.
ez a kép nem stimmel, nagyi ágyában alszom a dunyha alatt. biztos délután van és beteg vagyok. a konyhában szól a Kossuth, a szomszédban állandóan egyházi énekek mennek - Mária rádió?
snitt.
korán fekszünk, hogy ne égessük a villanyt. talán mostanában olvastam az Édes Annát, magam elé képzelem a Krisztinát, végigjárom képzeletben, keresem a házat, ahol Édes Anna lakott. minden sarkot ismerek itt, lehetetlen, hogy ne legyen meg. inkább átmegyek a Vérmezőn, elindulok az Attila úton, hopp, ez már egy másik történet. inkább visszafordulok, visszasétálok a Major irányába, ha itt balra kanyarodnék, akkor Mészöly. de nem kanyarodok, elalszom.
snitt.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo