pontosan tudom, hogy melyik volt az a pont, amikor a mai statisztikaórán elvesztettem a fonalat:
eddig tök jól ment minden, aztán amikor Emma azt mondta, hogy homoscedasticity, akkor valami eltört bennem, és csak azért nem kezdtem el jegyzetelés helyett inkább olvasni valamit a kindlimen, mert mit gondolnának rólam a csoporttársaim (akik nagyon okosak). mondjuk a padtársam végig a telefonján játszott, de biztos csak azért, mert ezt már mind tudja. de az is lehet, hogy nem is velem volt a baj, mert valójában tudom, hogy a homoscedasticity az ugyanaz, mint a homogeneity of variance, ami meg egyszerű, hanem csak az történt, hogy Emma ránézett az órára, és látta, hogy már 25 perc eltert, de az 50 percre tervezett 62 diából még 40 hátravan, úgyhogy fast forwardra kapcsolt, és onnantól már senki sem tudta követni.
nyekk.
eddig tök jól ment minden, aztán amikor Emma azt mondta, hogy homoscedasticity, akkor valami eltört bennem, és csak azért nem kezdtem el jegyzetelés helyett inkább olvasni valamit a kindlimen, mert mit gondolnának rólam a csoporttársaim (akik nagyon okosak). mondjuk a padtársam végig a telefonján játszott, de biztos csak azért, mert ezt már mind tudja. de az is lehet, hogy nem is velem volt a baj, mert valójában tudom, hogy a homoscedasticity az ugyanaz, mint a homogeneity of variance, ami meg egyszerű, hanem csak az történt, hogy Emma ránézett az órára, és látta, hogy már 25 perc eltert, de az 50 percre tervezett 62 diából még 40 hátravan, úgyhogy fast forwardra kapcsolt, és onnantól már senki sem tudta követni.
nyekk.
Megjegyzések