játékajánló - Codenames
ha már úgyis ennyit játszom, akár írhatnék is róla.
minden hónap második hétfőjén van társas a Ritzyben, ami egy itteni művészmozi lánc tagja (az 1910-es évek elején épült, az egyik első olyan épület, amit kifejezetten mozinak terveztek, nem pedig színházból alakították át, úgyhogy extra menő); egy nagyon kedves amerikai srác szervezi, és már annyian vannak, hogy nem férünk el az emeleten. még tavaly voltunk néhányszor, és most, hogy véget ért az egyetem, megint kedvünk támadt.
sajnos az egész estés, nagydobozos játékokat (amiket igazán szeretünk) már elkapkodták, mire odaértünk, úgyhogy csak a 'partijátékok' maradtak.
a Codenames-nek nagyon örültem, már régóta ki szerettem volna próbálni: a klasszikus szópóker ferturbózott változatának tűnik ugyanis, ami pedig családi kedvenc (valahogy mindig négyen voltunk).
maga a játék úgy néz ki, hogy az asztalra kirakott 25 szóból próbáljuk megfejteni, hogy melyik a miénk; a csapattársunk csak egy szóval és egy számmal segíthet. a szám arra vonatkozik, hogy hány szót tudsz összekapcsolni ezzel a kifejezéssel.
a homokóra miatt remekül pörög a játék, és izgalmas nézni, hogy mindenkinek mennyire máshogy működik az asszociációs hálója, de nehezen tudom elképzelni, hogy működhetne partijátékként (akármit is jelentsen ez): a fél percenként valaki mond egy szót nem biztos, hogy mindenki szemében a legizgalmasabb szombat esti szórakozás.
mi extra nehezítésként egy belgával és egy igazi native speakerrel játszottunk együtt, akit egy idő után zavarni kezdett a borzalmas akcentusunk, és hogy ezért mindig háromszor vissza kell kérdeznie, de azért elég jól bírta.
kinek ajánlom: azoknak, akik szeretik az activityt meg a taboot + nyelvtanároknak (surprise surprise)
kinek nem: akik szeretik, ha egy játékban többféleképpen is megmozgathatják az agyuk
minden hónap második hétfőjén van társas a Ritzyben, ami egy itteni művészmozi lánc tagja (az 1910-es évek elején épült, az egyik első olyan épület, amit kifejezetten mozinak terveztek, nem pedig színházból alakították át, úgyhogy extra menő); egy nagyon kedves amerikai srác szervezi, és már annyian vannak, hogy nem férünk el az emeleten. még tavaly voltunk néhányszor, és most, hogy véget ért az egyetem, megint kedvünk támadt.
sajnos az egész estés, nagydobozos játékokat (amiket igazán szeretünk) már elkapkodták, mire odaértünk, úgyhogy csak a 'partijátékok' maradtak.
a Codenames-nek nagyon örültem, már régóta ki szerettem volna próbálni: a klasszikus szópóker ferturbózott változatának tűnik ugyanis, ami pedig családi kedvenc (valahogy mindig négyen voltunk).
maga a játék úgy néz ki, hogy az asztalra kirakott 25 szóból próbáljuk megfejteni, hogy melyik a miénk; a csapattársunk csak egy szóval és egy számmal segíthet. a szám arra vonatkozik, hogy hány szót tudsz összekapcsolni ezzel a kifejezéssel.
a homokóra miatt remekül pörög a játék, és izgalmas nézni, hogy mindenkinek mennyire máshogy működik az asszociációs hálója, de nehezen tudom elképzelni, hogy működhetne partijátékként (akármit is jelentsen ez): a fél percenként valaki mond egy szót nem biztos, hogy mindenki szemében a legizgalmasabb szombat esti szórakozás.
mi extra nehezítésként egy belgával és egy igazi native speakerrel játszottunk együtt, akit egy idő után zavarni kezdett a borzalmas akcentusunk, és hogy ezért mindig háromszor vissza kell kérdeznie, de azért elég jól bírta.
kinek ajánlom: azoknak, akik szeretik az activityt meg a taboot + nyelvtanároknak (surprise surprise)
kinek nem: akik szeretik, ha egy játékban többféleképpen is megmozgathatják az agyuk
Megjegyzések