amikor M. reggel felkeltett, és mondta, hogy 52, akkor azt gondoltam, hogy még mindig álmodok, de valójában utána is; egész nap úgy éreztem magam, mint ahogy komoly katasztrófák esetén érzi az ember, vagy amikor meghal valaki, aki közel állt hozzánk: most már többé semmi sem lesz ugyanolyan. alea iacta est, mondaná a művelt európai, de nem mondják. (azt gondolom, ez is vakuemlék lesz.)
nem magunkat féltem (mi mindhárman talpra esünk, ez már kiderült; ezek a lányok nem sírnak), hanem a rendszert, egész felnőtt életünk alapvetését, ezt a lassan mozgó, rozsdás gépezetet, amibe belerúgtak ahelyett, hogy beolajozták volna és kicseréltek volna néhány elhasznált alkatrészt.
nem magunkat féltem (mi mindhárman talpra esünk, ez már kiderült; ezek a lányok nem sírnak), hanem a rendszert, egész felnőtt életünk alapvetését, ezt a lassan mozgó, rozsdás gépezetet, amibe belerúgtak ahelyett, hogy beolajozták volna és kicseréltek volna néhány elhasznált alkatrészt.
Megjegyzések