2016. augusztus 29.

mondjuk valószínűleg könnyebb lenne, ha nem teljesen más típusú munkákra jelentkeznék minden nap.
például múlt héten kiadói asszisztens munkákra küldtem önéletrajzot, azelőtt marketing asszisztens, azelőtt HR, azelőtt kutatói asszisztens, most meg tanársegéd meg angol mint idegen nyelv tutor.
ugyan az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy bármit is csinálok, abban előbb-utóbb elég jó leszek, de legyünk őszinték, például nagyon rossz vagyok a vendégekkel (legalábbis reggel 9 után, mert körülbelül addigra mindig jön valaki, aki miatt dühös leszek), a tanítást élvezem, de csak akkor, ha mindenki csöndben ül, motivált és rám figyel (felnőtteket imádtam tanítani, igazán rewarding experience, de amikor általános iskolásokkal önkénteskedtem néhány éve, akkor fel kellett jönnie az igazgatónak rendet tenni hogy egyáltalán el tudjam kezdeni az órát, 15 nyolcéves kislány kifogott rajtam), és ugyan szeretem azt gondolni, hogy I thrive under pressure, egy kávézóban dolgozom és mindig ideges vagyok a munkám miatt, úgyhogy valószínűleg ez sem igaz.
ja és csak hétfőtől szerdáig tudok dolgozni, mert csütörtökön-pénteken iskolában leszek. (a jelenlegi felállás szerint persze szombattól szerdáig dolgozom, és az a terv, hogy keresek egy rendes part-time munkát vagy internshipet hétfőtől szerdáig, hétvégén pedig továbbra is főzöm a kávét, hogy legyen elég pénzünk, de ezt nyilván senkinek nem kell tudnia.)

mondjuk ha most felveszem mindkét hátralévő kurzusomat, akkor a 2. félévben már nem lesznek óráim, hanem akkor elkezdem hamarabb a projektet és leadom májusban, aztán szevasz tavasz.

2016. augusztus 26.

ahogy látjátok, augusztusban nem fogadunk couchsurfereket; M szakdolgozatot ír, én állást keresek, Veronika pedig, mint valami pillangó, elhagyta a szobáját. (és megkapta a GCSE eredményeit, én voltam az egyike az öt szülőnek, aki elkísérte a gyerekét erre a csodálatos eseményre, és jól sikerültek, mehet oda 6th formba, ahova szeretne.)
tudom, hogy nagy a csend, de nyafogni nem szeretnék, mást meg egyelőre nem tudok mondani. 

2016. augusztus 7.

napló a nappalinkból (33)

nem hosztolunk, amíg Miri le nem adja a szakdogáját, viszont az lassan hagyomány lesz, hogy társas után itt alszanak a barátaink - T.-nek és A.-nak csak arra kellett vigyáznia, hogy ki ne nyissák a hűtőszekrényt véletlenül, ugyanis ott a SAJT. még vendégpizsamát is tudtunk adni, köszi Fanni.

játékajánló - Secret Hitler

amíg meg nem érkezett mindenki, politikáról beszélgettünk; az angol belpolitika és az amerikai választások minden alkalommal téma, ezt színesítjük néhány Orbán Viktorról vagy Putyinról szóló anekdotával. valaki felvázolja a párhuzamot a mai és a harmincas évekbeli politika hangulat között, ki hova költözne a háború elől; az asztalra a Secret Hitler kerül.
a játék Kickstarteren másfél milló dollárt gyűjtött össze, és a támogatók hamarosan a kezükben tarthatják; az alkotók pedig az egész játékot feltöltötték az internetre "nyomtasd ki és játssz" (print and play, p'n'p) formátumban. (ide kattintva letölthető, ha valakit érdekel, szívesen lefordítom a szabályokat.) mi kinyomtattuk, filmnézés közben szétdaraboltuk, aztán a Veronika két teljes napot dolgozott vele*: kártyalapokra ragasztgatta (volt egy nem használt pakli kártyánk), kifestette és bevonta öntapadós könyvborítóval (mert abból volt egy csomó itthon). aztán beraktuk egy kekszesdobozba, és mehet is a többi közé, legalább olyan jól néz ki, mint bármelyik bolti játékunk. tanultunk amúgy a hibából, már rendeltem is öntapadós papírt, és azt hiszem, az egyetemen lehet olcsón laminálni. a probléma csak az ezzel az otthon kinyomtatható, kísérleti fázisban lévő játékkal, hogy nehéz eldönteni, mi fogja megérni a bele fektetett energiát.
szerencsére a Secret Hitler megérte.
a játék a Resistance-hoz hasonlóan 'rejtett identitás' típusú játék: a liberálisok, a fasiszták és Hitler küzdenek a kormányalakításért és direktívák elfogadtatásáért, azonban úgy kell elnököt és kancellárt választani, hogy nem tudjuk, ki a fasiszta és ki nem. ráadásul a fasiszta direktívák beiktatása olyan különleges képességeket ad az elnöknek (például megölethet egy játékost vagy előrehozott választásokat tarthat), amelyeket esetleg a liberálisok is szívesen használnának saját előnyükre.
a Secret Hitler már az első perctől fogva rendkívül szórakoztató volt, és a játék elég sok apró segítséget ad a kezünkbe ahhoz, hogy ne maradjunk a hidden identity játékoknál megszokott 'you're Hitler' 'no I'm not' 'yes you are' mélységű párbeszédeknél (ami miatt én egyébként általában nem szeretem ezt a játéktípust), és érvelhessünk amellett, hogy miért gondoljuk valakiről, hogy az ellenséges táborba tartozik. hátrányának éreztem viszont, hogy sok múlik a szerencsén; szerintem ha nem húztunk volna ki az első körben a hatból három liberal policyt, esélyünk lett volna nyerni.

kinek ajánlom: aki szeret blöffölni, pókerarccal meggyőzni valakit az ártatlanságáról. aki sok (5-10) játékosnak keres egyszerűen megtanulható, gyors, nyelvfüggetlen játékot.
kinek nem: aki nem szereti hogy mások befolyásolásával tud csak nyerni és akit zavar a magas szerencsefaktor

*kijött a nappaliba és azt mondta, hogy unatkozik.