amikor otthagytam (vagyis el sem kezdtem) a magyar mint idegen nyelv mesterszakot, nem gondoltam volna, hogy valamikor valaki pénzt fog nekem adni magyartanításért, ráadásul úgy elrepül majd ez az egy óra, hogy észre sem veszem. persze nagyon szerencsés vagyok, mert nem csak motiváltak a tanítványaim, hanem nagyon jó fejek is. amióta elvégeztem az angoltanári kurzust, azóta nem tanítottam egyáltalán (csak riadt olaszokat kávét főzni), de sokkal jobban ment, mint gondoltam, hogy menni fog. az egyetlen, amitől féltem, hogy nem fog sikerülni, és valóban nem is sikerült, az, hogy ne váltsak angolra, ha nem értenek valamit, hanem maradjak 'szerepben' és addig próbálkozzak magyarul (és gesztusokkal és rajzokkal), amíg nem értik meg. részben saját tapasztalatból, részben az alapján, amit a CELTA-n tanultam, hiszek a kizárólag célnyelven történő tanításban, de úgy tűnik, hogy ezt könnyebb mondani, mint tartani magam hozzá. (a CELTA-n volt egy óránk valamilyen skandináv nyelven, hogy egy kicsit a nyelvtanulás másik végén találjuk magunkat, de ott csak köszöntünk meg bemutatkoztunk, a tanárunk nem kezdte el elmagyarázni a hangrendet.)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo