vásárlás

a tegnapi nap annyira rossz volt, hogy amikor leestem a lépcsőn egy tálcányi koszos edénnyel, azt már a jó dolgokhoz számítottam. még jó, hogy nem ünnepeltük meg nagyon az új pozíciómat, mert tegnap kiderült, hogy mégsem megyek sehová - két hónapig hitegettek, ennek megfelelően vettem fel az óráimat és nem vettem ki szabadságot a reading weekre. 'recent changes in the business', mondják, soha nem kellett volna beleélnem magam, mondom én.
egyszer munkásosztály, mindörökre munkásosztály (legalábbis Angliában). meglepő, hogy hagyom, hogy ugyanaz a cég újra és újra és újra belém rúgjon. azt mondom magamnak, hogy azért tűröm, mert nincs választásom, a gyerek miatt nem engedhetem meg magamnak a munkanélküliség bizonytalanságát néhány hétre sem, de valószínűleg azért tűröm, mert ilyen kutyatermészetem van. és mert a remény nagy úr.
nem hagyhatom, hogy mások döntsék el, mennyit érek.

mindegy, már csak két hónap van az egyetemből, holnap találkozom egy másik potenciális supervisorral, holnapután meg egy harmadikkal, valamelyik csak beválik. reggelente podcastokat hallgatok, most fedeztem fel magamnak ezt a műfajt (vettem magamnak egy rendes telefont végre, a legalsó árkategória felső végéről választva, hogy ne legyen ciki elővenni az új munkahelyemen), általában nagyon rosszak (ötleteket nagyon szívesen fogadok), mégis beválik, addig sem görcsölök semmin.

a másikról meg nem nagyon lehet már mit mondani, a facebookon leírtam mindent, amit erről gondolok. valahol mindannyian hibásak vagyunk abban, hogy a félelem és tudatlanság győzedelmeskedhet. keményen kell dolgoznunk egy jobb jövőért, de nem tudom, hogyan.