az, hogy hazamegyek, több szinten is aggaszt, de ez nem akadályoz meg abban, hogy egyáltalán ne készüljek fel rá.
sem a gyakorlati készülés (hol alszom, kikkel találkozom, van-e áram a lakásban, lesz-e időm megcsináltatni a fogaimat, kapok-e kölcsön biciklit),
sem a szakdolgozati készülés (mit kérdezek a gyerekektől, lesz-e egyáltalán elég gyerekem, kell-e vennem néhány hosszabb szoknyát [igen], hol fogom kinyomtatni és belaminálni a lapjaimat, ja meg mellesleg el kellene olvasnom az É. Kiss Katalin angol nyelvű szintaxiskönyvét),
sem az érzelmi rákészülés (évek óta nem voltam sem Táton, sem Budakalászon; a táti házunk valószínűleg oyan, mint egy mauzóleum; ha nem azért mennék, hogy reggel nyolctól délután négyig gyerekeket teszteljek, lezárhatnék dolgokat magamban, a valóságban pedig elpakolhatnék és takaríthatnék, felvehetném a kapcsolatot az alig ismert rokonaimmal, na meg hogy félni fogok-e egyedül)
de egyelőre csak a "szeretem" dolgokhoz van kedvem. még jó, hogy van olyan barátom Táton, akivel nincs kínos újra-kapcsolatfelvétel (re-connection?) és remélhetőleg tudja, hol lehet finomat vacsorázni.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

vásárlás

Kovács András Ferenc: Pro Domo