most hirtelen elkezdtem pánikolni hogy ez egy rossz ötlet volt, hiszen úgyis egész életemben egy kávézóban fogok dolgozni, talán csak akkor nem, ha hazamegyek, ez egy jó gondolat, amibe lehet kapaszkodni, hogy csak itt nincs rendes munkám, bezzeg ha hazamennék, biztos el tudnék helyezkedni a könyvkiadásban például, vagy taníthatnék (a CELTA-val amúgy pont Mo.-n nem lehet angolt tanítani, de mindenhol máshol a világon igen), vagy jelentkezhetnék a CEU-ra PhD-re (nem mintha lenne esélyem bekerülni), szóval ha hazamennék, mármint ha nem itt járna például iskolába a gyerekem, úgyhogy ez opció lenne, akkor biztos nem kávézóban dolgoznék. (amúgy valójában eléggé szeretek a kávézóban dolgozni, különösen most, hogy csak heti három napot vagyok ott.) mert könnyebb azt gondolni, hogy nem velem van a baj, hanem csak a társadalom ilyen. szóval elkezdtem aggódni, hogy három napot dolgozni egy héten nagyon kevés, honnan lesz pénzem. amikor pedig mindig van valami, olyan még nem volt, hogy ne lett volna.
growth mindset, vagy mi.
mindegy, közben megvettem a repjegyemet haza. (kivételesen pont úgy kellett szervezni, hogy legyen iskola, amikor mindig úgy kell szervezni, hogy ne legyen, úgyhogy itt hagyom a gyereket két hétre, remélem, nem eszik meg a rókák.) legalább valami jól működik, és az a valami a szakdolgozatom. amikor utoljára szakdolgozatot írtam, az 2012 tavaszán volt, úgyhogy nem emlékszem semmire, mert az agyam kitörölte egész 2012-t, mintha nem is lett volna. most viszont jó, élvezem, amivel foglalkozom, egy kicsit még a generatív nyelvtant is (azt szerencsére nem nagyon kell értenem ahhoz, amit csinálok), már nagyon várom, hogy letesztelhessek 60-80 első osztályost magyarul, kicsit félek, hogy azt fogják nekem mondani, hogy néni. (meg attól is, hogy nem lesznek szignifikáns eredményeim; ha a tudományos életben a p-szám nem kisebb mint 0.05, az egész hiába volt, soha senki sem fogja publikálni.)
úgyhogy ez most nem szokványos hazamenetel lesz, hanem szakdolgozatírós. remélem, a barátaimra is lesz egy kis időm, ha mást nem, akkor majd meglátogatnak Táton. választottam Komárom megyét! (meg Pest megyét is, ne aggódjatok.)
growth mindset, vagy mi.
mindegy, közben megvettem a repjegyemet haza. (kivételesen pont úgy kellett szervezni, hogy legyen iskola, amikor mindig úgy kell szervezni, hogy ne legyen, úgyhogy itt hagyom a gyereket két hétre, remélem, nem eszik meg a rókák.) legalább valami jól működik, és az a valami a szakdolgozatom. amikor utoljára szakdolgozatot írtam, az 2012 tavaszán volt, úgyhogy nem emlékszem semmire, mert az agyam kitörölte egész 2012-t, mintha nem is lett volna. most viszont jó, élvezem, amivel foglalkozom, egy kicsit még a generatív nyelvtant is (azt szerencsére nem nagyon kell értenem ahhoz, amit csinálok), már nagyon várom, hogy letesztelhessek 60-80 első osztályost magyarul, kicsit félek, hogy azt fogják nekem mondani, hogy néni. (meg attól is, hogy nem lesznek szignifikáns eredményeim; ha a tudományos életben a p-szám nem kisebb mint 0.05, az egész hiába volt, soha senki sem fogja publikálni.)
úgyhogy ez most nem szokványos hazamenetel lesz, hanem szakdolgozatírós. remélem, a barátaimra is lesz egy kis időm, ha mást nem, akkor majd meglátogatnak Táton. választottam Komárom megyét! (meg Pest megyét is, ne aggódjatok.)
Megjegyzések