öt éve dolgozom a szolgáltatóiparban
és azt hittem, hogy egy idő után belejövök
mármint természetszerűen jobb leszel valamiben, amit sokat csinálsz (például a kávéfőzés, az pont ilyen)
de hiába csinálom sokat
nem leszek sokkal jobb
még mindig bosszantanak a buta vásárlók
még mindig nem tudom megtartani magamnak a véleményem
és még mindig csak azzal vagyok kedves, aki velem kedves (de azokkal nagyon. van egy csomó barátom. a munkatársaim mindig mondják, hogy your customers keep asking about you, when you're not here.)
van, amit meg lehet tanulni: megtanultam a szavakat. ha a vásárló akar valamit, akkor azt mondom, hogy of course, no problem at all, I'll do it right away, de az arcomon sajnos az van, amit valójában gondolok (pedig még mosolyogni is megpróbálok), az pedig sajnos nem tűr nyomdafestéket.
szeretném megtanítani az arcomnak, hogy azt csinálja, amit a szám mond, de nem megy
állítólag a megoldás az, hogy nem vagy ott érzelmileg
de én sajnos ott vagyok

úgy néz ki, hogy vannak olyan emberek, akik képesek erre
és vannak, akik nem.
így megy ez.
Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

játékajánló - Secret Hitler

-