amíg meg nem érkezett mindenki, politikáról beszélgettünk; az angol belpolitika és az amerikai választások minden alkalommal téma, ezt színesítjük néhány Orbán Viktorról vagy Putyinról szóló anekdotával. valaki felvázolja a párhuzamot a mai és a harmincas évekbeli politika hangulat között, ki hova költözne a háború elől; az asztalra a Secret Hitler kerül.
a játék Kickstarteren másfél milló dollárt gyűjtött össze, és a támogatók hamarosan a kezükben tarthatják; az alkotók pedig az egész játékot feltöltötték az internetre "nyomtasd ki és játssz" (print and play, p'n'p) formátumban. (ide kattintva letölthető, ha valakit érdekel, szívesen lefordítom a szabályokat.) mi kinyomtattuk, filmnézés közben szétdaraboltuk, aztán a Veronika két teljes napot dolgozott vele*: kártyalapokra ragasztgatta (volt egy nem használt pakli kártyánk), kifestette és bevonta öntapadós könyvborítóval (mert abból volt egy csomó itthon). aztán beraktuk egy kekszesdobozba, és mehet is a többi közé…
Mialatt az ég épp' nagyon kék volt És a tavon egy vitorlást a szél éppen odébb tolt És pont nem haragudott senkire épp' senki Már gyanús volt, hogy most fog majd minden tönkremenni
ilyen még nem is volt velem, mint ma éjjel. mert az álmokat meg a valóságot mindig külön tudtam választani. ha rosszat álmodok, mindig van valóság, ahova vissza lehet térni. sosem értettem azt, hogy a bútorok megelevednek, szörnyek a szobában, az ágy alatt - velem ilyen sosem volt, a valóságban valóságos dolgoktól félek (hogy rám esik egy repülő, hogy valami megesz belülről, hogy kiszúrom a szemem a kólásüveggel, ilyesmi), az álmaimban meg szörnyektől. és ma éjjel átjöttek a szörnyek a valóságba. akárhányszor felriadtam, a Borca felülről lelógó takarója, a Bíborka játéktartó kosara, a szék, az asztal mind-mind ijesztő valaminek tűntek, amik meg akarnak támadni. borzasztó volt. (annyira féltem éjjel, hogy fél ötkor kimentem macskát simogatni. pedig akkor már világos volt, de így is alig tudtam visszaaludni.) kell kezdeni valamit az álmaimmal, egyre szörnyűbbek.