az a kiváló ötletem támadt, hogy na, majd egyszerre olvasom Madeleine Thien zseniális könyvét, a Do Not Say We Have Nothing-ot (amit 2016-ban jelöltek Bookerre, és semmilyen magyar oldalon nem találok említést róla sajnos, úgyhogy csak a Guardiant tudom belinkelni), aminek egy hegedűs, egy zongorista és egy zeneszerző a főszereplői a kulturális forradalom Kínájában, és közben hallgatom ezeket az elvetemült, égetni való formalistákat akiket ők, például Debussyt vagy Prokofjevet, de lehetetlen.
a zene és a szöveg nem kiegészíti, hanem kiüti egymást. vagy a Goldberg-variációk, vagy Madeleine Thien.
mindent nem lehet.
(remélem, hamar lefordítják magyarra.)
a zene és a szöveg nem kiegészíti, hanem kiüti egymást. vagy a Goldberg-variációk, vagy Madeleine Thien.
mindent nem lehet.
(remélem, hamar lefordítják magyarra.)
Megjegyzések