égboltsapkájú

2012-02-02T00:55:00.002+01:00

arról, hogyan szegi meg az ember a maga által alkotott szabályokat véletlenül. gondoltam, hogy kiveszek valami jó kis német ~~ponyvát~~ regényt a villamosra, aztán egyszerre megakadt a szemem a Die letzte Fenstergiraffe címen, és akkor már végem volt, nem hagyhattam ott, hogy megkeressem az eredetit, mert azért erről a címről ordít, hogy magyar, hanem haza kellett hoznom németül. mindegy, így talán még izgalmasabb: hogyan lehet interpretálni a posztszocializmus regényét olyanoknak, akiknek a Demokratie sokkal inkább selbstverständlich, wie uns. persze nem csak ezért.

2012-02-01T13:25:00.002+01:00

én is érzem, hogy valahol valami nem stimmel ebben az okfejtésben, de azon gondolkodtam tegnap, hogy nőnek lenni sokkal jobb, mint férfinak (ideáig rendben van, ezt mindig így gondolom), mert ha egy nő ráébred, hogy nem különösebben tehetséges semmiben, nem különösebben okos stb., és a munkájában sem tudott kiteljesedni, még mindig ott van a számára a "jó családanya" szerepe, ami társadalmilag eléggé elfogadott, tehát ha meghátrál az akadályok elől (amire én különösen hajlamos vagyok), még mindig mondhatja, hogy "nem meghátráltam, csak már családot szerettem volna alapítani". egy férfi ilyet nem mondhat, a "jó családapa" szerep létezik ugyan, de elvárás, hogy a férfi másban teljesedjen ki. ~~de akkor miért nem akar minden férfi nő lenni.~~

2012-02-01T13:19:00.001+01:00

tegnap, amikor a fszekes gépen a 2002-es (2002! az tíz éve volt!) wordot próbáltam rábírni a varázslatos hosszú szöveg + nagy képek kombóra (nem ment amúgy, kölcsön kellett kérnem egy laptopot), újra a gimnáziumban éreztem magam, amikor p. már akkor is ősöreg laptopján open office-szal próbáltuk betördelni a Szigmát. (akkor tanultam meg, hogy célfeladathoz célprogram.) néha hiányoznak azok a folyosók, a könyvtárban viszont legfőképpen a büfé hiányzik. á, mindegy.

2012-01-30T23:31:00.003+01:00

csak úgy mondom, hogy megnyitott a műjégpálya, szebb, mint valaha is volt, és hétfőn-kedden nyitva van este öttől nyolcig, csak hétszáz forint a belépő, és egészen szuper, az ember csak örül, hogy túl van minden vizsgáján, ezen az iszonyú fárasztó napon, héten, hónapon, és rója ott a köröket. mondjuk nyilván vizsgázós ruhában, zakóban, őszi kabátban, de így izgalmas. gondoltam, hogy csinálok screenshotot a jegyeimről, de nem férnek el a képernyőn lapozás nélkül a tárgyaim, úgyhogy inkább nem. amikor hazaértünk, annyira fáradtak voltunk, hogy a kajarendelést is elrontottuk elsőre. azóta felváltva alszunk, és amelyikünk éberebb, az kel majd fel, ha esetleg mégis megjön a futár.

2012-01-30T03:04:00.002+01:00

egyébként jó, hogy nem hosszabb egy kicsivel az út az otthon és Bp. között, mert az első kanyarnál a sapkám esett a fejemre, aztán a sálam, majd a kabátom, végül a könyvem. ezen kívül még egy indukciós tűzhelyt raktam fel a busz csomagtartójára, úgyhogy nem bánom, hogy nem volt több kanyar.

2012-01-30T03:02:00.001+01:00

van egy bizonyos érzés, ami csak az esztergomi buszpályaudvaron (a "buszvégen") fog el. csak ott, és sehol máshol. ez az érzés keveréke az öngyilkossági vágynak, a heves vágynak a világ egészének megszüntetésére, és a leküzdhetetlen vonzalomnak a narancssárga, ~~pestre~~ budára visszavivő buszok irányában.
amúgy rövid otthonlétem alatt kétszer utaztam buszon, mindkétszer elöl ültem, a sofőr egyszer sem adott jegyet és senkinek, és mindezt olyan természetességgel, hogy azóta is azon gondolkodom, hogy talán én vagyok rosszindulatú, és a sofőr igazából nem zsebbe dolgozott, hanem megszüntették a buszjegyet, amióta a legutóbb otthon jártam / elromlott a jegykiadó automata / spórolni akarnak a papírral, tehát igazából ő ezzel a pénzzel rendesen elszámol majd. lehet mondani, hogy nem kell belemenni, kérni kell a jegyet, de az a türelmetlen legyintés, ahogy a sofőr továbbtessékel, amikor visszakérdezel az "egy százas és rendben" után, hogy "elnézést, nem értettem, mennyi a jegy?", elveszi az ember kedvét mindenfélétől. bezzeg a vonaton.

2012-01-27T22:09:00.001+01:00

nagyon nyomaszt, hogy azok a dolgok nyomasztanak, amik az elmúlt egy hónapban nyomasztottak.

2012-01-27T10:09:00.002+01:00

ez a falmászás elég jó dolog, és nem is csak azért, mert a teremben csodálatos testű fiúk potyognak az égből, hanem azért a bizsergető fáradtság miatt is, ami marad utána az emberben. mondjuk pont azon gondolkodtam, hogy ha visszaolvasnám a blogomat, kiderülne, hogy minden alkalommal, amikor mozgok, lelkendezve írok róla, hogy mennyire jól esett, úgyhogy akár csinálhatnám gyakrabban is.

amúgy meg kora hajnaltól fúrtak a fölöttünk lévő lakásban, pont olyan hangja volt, mint az OSZK-ban a könyvliftnek, egészen otthonos. még van egy vizsgám hétfőn, de most már nem nagyon tudok készülni rá, az elmúlt egy-másfél hónapban kiszáradtam, mint egy szivacs, most már nincs belőlem mit kifacsarni. emberek, mozgás, élmények, emberek, emberek, különben nem megy. akkor feltöltődök, és lehet kezdeni elölről.

2012-01-25T17:31:00.001+01:00

igyekszem nem a bibliofília részleg környékére tévedni az OSZK-ban, de nem mindig sikerül megúszni. ott szoktam értetlenül csodálkozni magamon, hogy vajon miért nem vettem meg az Osiris összes könyvkiadással és könyvtörténettel kapcsolatos kiadványát. (csak majdnem az összeset.) igen, nem könnyű úgy a holnapi családi szocializáció vizsgára készülni, hogy vagy a saját családi szocializációmon gondolkodom, vagy ámulok és bámulok, hogy milyen gyönyörűen igényesek a Pszichológia pedagógusoknak tipográfiai megoldásai ~~és én is ilyen könyveket akarok csinálni~~. ja, vagy alszom a fotelban, és az izoláltan felnevelt kísérleti majmocskákról álmodok.

2012-01-25T14:52:00.001+01:00

tulajdonképpen várom már, hogy bezárjon az OSZK büféje (a kiírás szerint már csak hetek kérdése), akkor ugyan éhezni fogok (vagy nem felejtek el kaját hozni magammal), de nem fordulhat elő az, hogy hirtelen valami nálam erősebb akarat vonzani kezd a csokis mignon felé, a csokis mignon felé, aminek az árához hozzáadják a villáét, amivel megeszed. (tegnap meg lejárt csokit adtak, és beleharaptam anélkül, hogy ellenőriztem volna a dátumot. visszaadták a pénzt, de az az ÍZ.) remélem, lesz helyette csokiautomata, az olcsóbb is lenne, finomabb is. (és lenne benne knoppers. mmm.)

2012-01-23T21:25:00.000+01:00

és a tegnapnak persze úgy indultam neki, hogy nem is gondolok semmi olyanra, ami szerkesztés, úgyhogy különleges örömmel kezdtem el a HÉV-en az új Murakami Harukit (1Q84). hát persze, hogy kiadói szerkesztők vannak a főszerepben. majdnem le is raktam, de sajnos túl jó.

2012-01-23T21:22:00.002+01:00

tegnap nem dolgozom, nem tanulok napot tartottam, egyrészt már eléggé szükségem volt rá, másrészt meg magyar kultúra napja volt. úgyhogy délelőtt Cseh Tamás-emléktúra a Lajos forráshoz (Tanulmányi kirándulás, elég jó volt, de szerintem Cseh Tamás és az osztálya vagy Bereményi és az osztálya nem lett annyira saras, mint én, pl. nem csúsztak el, nem szakadt be alattuk a jég, úgyhogy nem merültek el bokáig egy pocsolyába, nem volt velük kutya meg kisgyerek), este-éjszaka pedig mozi az Urániában: megnéztük a Pál Adriennt meg A torinói lovat, meg belenéztünk Az ember tragédiájába is egy kicsit. mindkét film olyan, hogy az ember utána szíve szerint főbe lőné magát vagy megenne egy zacskó csokis perecet. mi az utóbbit választottuk.

2012-01-22T01:04:00.000+01:00

ha nem alszom el, akkor mehetek kirándulni, ha pedig megyek kirándulni, az egyszerre nagyobb távolság gyalogos megtételét jelenti majd, mint amennyit a vizsgaidőszak kezdete óta összesen mentem. Cseh Tamás meg ma lenne 69 éves.

2012-01-21T23:17:00.000+01:00

a macska csinált egy kereszt alakú karmolást a kezemre. kár, hogy az én vallásom nem fogadja el a szenteket.

2012-01-21T23:15:00.002+01:00

ha olyankor megyek, amikor nincsenek turisták, akkor szívesen álldogálok néhány percet valahol a várban, tisztes távolságra a KEH-től, mégis úgy, hogy jó rálátásom legyen, és addig nem megyek tovább, amíg az őrök nem csinálnak valami emberit (lopva megnézik az órájukat, oldalra sandítanak, elmosolyodnak, csupa apróság). miután így meggyőződök arról, hogy a világ tőlem függetlenül is létezik, boldogan húzodok be a ~~csigaházamba~~ ~~elefántcsonttornyomba~~ OSZK-ba. (én is érzem, hogy a filozófiai érvelés egy kicsit sántít, de azt nem tudnám tényleg bebizonyítani, hogy a világ létezik. számomra viszont akkor bizonyosodik meg újra és újra a létezésük, ha az embereket figyelem anélkül, hogy interakcióba kerülnék velük.)

2012-01-21T14:46:00.000+01:00

ha egy kicsit is elcsüggednék, csak el kell képzelem az életem internet nélkül. szinte nem is megy. emlékművet kellene állítani az összes internet előtti szerzőnek és szerkesztőnek. (bár biztos sokat utazhattak, mire utánajártak mindennek, ezt egy kicsit irigylem. talán csak Eco miatt. talán nem.)

2012-01-20T13:45:00.003+01:00

a Kaddisból van a ~~napom hetem~~ életem két fő mottója.

én ugyanis mindig dolgozom, és erre nemcsak a megélhetés kényszerít, mert ha nem dolgoznék, léteznék, és ha léteznék, az nem tudom, mire kényszerítene

valamint

hiszen ezért dolgozom én szakadatlanul: míg dolgozom, vagyok, ha nem dolgoznék, ki tudja, lennék-e, így hát ezt komolyan veszem, és komolyan is kell vennem, mert itt a legkomolyabb összefüggések állnak fenn a fennállásom és a munkám között, ez teljesen nyilvánvaló

még mindig jobb, mintha valami más lenne, amit le sem merek írni, mert félő...

2012-01-20T13:41:00.003+01:00

persze ezt a havas dolgot rögtön visszavonom, ha kilépek a kapun, és megcsap a füstszag, hiszen az erdőben annyira sokan laknak. úgyhogy a hóhiány helyett inkább örülök annak, hogy ezen a télen talán kevesebben fagytak meg.
(én nem is tudom, mit kezdenék magammal, ha ilyen helyzetbe kerülnék, mondjuk talán azért jó, hogy hat testvérem van [de ha a féltesóimat összeadom, még akkor is négy, és mivel a tesók darabszáma szerintem arányskála mérési szintű változó, bármilyen műveletet végezhetek velük, kivéve mostanában a találkozást], hogy mindig össze fogjuk tudjuk kaparni egymást, ha valaki bajban van. mondjuk szerintem nem a reálos, és már most nagyon menő öcséim lesznek időnként pénzzavarban, úgyhogy különösen szerencsés vagyok.)

2012-01-19T02:15:00.001+01:00

körülbelül olyan arcot vághattam ma, amikor leadtam a gépem az Albacompnál, mintha arra kértek volna, hogy csavarozzam le az egyik kezem, és hagyjam náluk 2-3 hétre. de azért megtettem. bár kaptam kölcsön egy gépet erre az időszakra (amit ezúton is köszönök), de más laptopját használni olyan, mint más fogkeféjével fogat mosni: valójában ugyanolyan, mint a sajátod, de igazából egy picit mégis más. (attól félek most a legjobban, hogy bevizsgálják, és kiderül, hogy nem lehet megjavítani. amíg tönkre nem ment, az volt a tökéletes gép a számomra.)
egyébként egész nyáron és ősszel arról álmodoztam, hogy milyen jókat fogunk majd itt szánkózni télen, úgyhogy a csalódottságom az időjárás miatt szinte elmondhatatlan. még hóangyalt sem tudtunk csinálni idén. január, a helyedben összeszedném végre magam, hogy hócsatázunk így a vizsgák előtt? (igen, imádom a telet, a fagyot, a havat, a hideget, ha vörösre fagy a kezem stb. ellenben nem szeretem a nyarat. vö. ha fázol, mindig fel tudsz venni még egy réteget, de ha meleged van, egy idő után nem vetkőzhetsz tovább.)

2012-01-17T20:41:00.001+01:00

már megint itt van a ... statisztika. minek? minek? minek?
(de ez az utolsó szocos tárgyam, amiből elmegyek vizsgázni. ebből meg leginkább ~~dacból~~ azért, mert már annyit tanultam ebben a félévben statisztikát, hogy lehetetlen nem elmennem.)

2012-01-16T19:06:00.004+01:00

a könyvtárban végre nincs hely, ki van téve egy megtelt tábla. (például ha tudnék segítséget kérni, minden sokkal könnyebb lenne. az utolsó egyszarvú pedig egy annyira megnyugtató könyv, hogy nem is bánom, hogy nem találkoztam vele korábban, hiszen éppen most van rá szükségem.)

2012-01-15T00:06:00.001+01:00

köszönöm annak a lánynak, aki meghallgatott ma, hogy meghallgatott ma.

2012-01-15T00:02:00.001+01:00

annyira jó arra hazajönni, hogy itthon van a macska. tudom, hogy valaki mindig vár rám, valakinek mindig hiányzom, valaki mindig lesi a lépteimet. valaki nem tudja nélkülem kibontani a konzervet.

2012-01-15T00:00:00.001+01:00

amikor legutóbb bekapcsoltam a gépemet, annyira hangos volt, hogy a macska az ágy alá menekült ijedtében. tudom, hogy szerviz, de az Albacompnál azt mondták, hogy legalább két hét, és hogy cseregépet nem tudnak adni. két hetet csak akkor bírnék ki gép nélkül, ha nem járnék egyetemre és nem lenne munkám, de ezen feltételeknek ugye egyike sem teljesül. szívesen mondanám, hogy nem arra várok, hogy ez a probléma megoldódjon magától, pedig sajnos igazából de.

2012-01-13T21:07:00.001+01:00

de az is lehetséges, hogy nem az egzisztenciális és emocionális válság, valamint a túlterheltség okozza azt, hogy folyamatosan, a nap 24 órájában aludni szeretnék, hanem igazából szépen lassan elkezdek macskává alakulni. ha olyan menő leszek, mint Pókember, akkor mindenképpen megéri, de ha nem, akkor is.

2012-01-13T12:50:00.001+01:00

ma elbandukoltam a TO-ra, és passzívra raktam a szociológiát. persze ez nem jelenti azt, hogy végre akár csak sejtem is, hogy mit fogok csinálni jövő szeptemberben. csak egyszerűen már túlságosan zombi voltam.

(értsd: hobbinak ez azért túl drága volt, és hiába érdekel, a magyarral végig többet foglalkoztam. ott most lediplomázom, aztán meglátjuk, ~~meddig húzza még ez a kormány,~~ mi lesz.)

2012-01-12T00:17:00.001+01:00

a macska fogalma a fejemben (bizonyára, mert vidéki vagyok) nagyon különbözik attól, ahogy mi most a cicát tartjuk. vidéken nem lehet bentlakó cicát tartani, akármennyire is szerettem volna (főleg eleinte, amikor még nem szocializálódtam az új helyzethez), hogy azok a bűbájos kis szőrgombócok soha ne legyenek kíváncsiak a külvilágra. ahol aztán veszélyek érik őket stb. a hosszú évek alatt viszont kialakult bennem az új macskafogalom: a macska önálló, független állat, önző, nem hűséges, mégis annyira szerethető, hogy ha több hónap csavargás után félig letépett füllel jön haza, azonnal rohansz vele az állatorvoshoz. hízelkedő, számító, éhenkórász kis dög. a vidéki macska szabad, egyszerre akár 3-4 helyen is etetik, viszont minden alkalommal meg kell küzdenie az ebédjéért a többiekkel. (néha akkor is, ha bent eteted. vertél-e már ki idegen macskákat a házadból.) ha valahova beköltözik egy anyamacska a kölykeivel, akkor beköltözik, amíg a saját macskádat eteted, ő is rájár majd. a macska - az ivartalanított macska is - nagy vadász, kutyától nem kell, autótól, méregtől kell félteni.
úgyhogy az, hogy most cicát tartunk 29 négyzetméteren, nekem stabil lelkifurdalás. tudom, hogy vannak kijáró cicák a környéken (a házban nem, a szomszéd házban igen), de az első emeletről nem nagyon lehet kijáróssá szoktatni (el sem tudom képzelni, hogyan kellene, cicaajtó sincs, mint menőbb társasházakban), a sétáltatás az olyan félmegoldás (csak megmutatom neki, hogy mennyi szép madárra vadászhatna, ha szabadon ereszthetném), a terasz meg mi, az semmi.
persze nem tűnik a cica boldogtalannak, sőt. viszont én az állandó lelkifurdalás miatt gyakorlatilag mindenhova be- és felengedem (még mondjuk nem vészes, mert nem tud olyan nagyot ugrani), meg szinte mindent megengedek neki. de vajon ez így tartható?

2012-01-11T23:46:00.000+01:00

amikor utazok hazafelé a metrón, és az üvegben megpillantom a saját arcom a többi között, akkor jövök újra és újra rá, hogy a "metróból kiáramló tömeg" nem létezik, csak individuumok vannak, és mindegyik individuum ugyanolyan magányos, elhagyatott, gyenge és esendő, mint én. mindenki csak haza akar érni, ahol várja valaki vagy nem várja, ahol meleg van vagy nincs, van meleg vacsora vagy nincs, lefekhet aludni vagy tanul egész éjjel. és néha látni ezt a megvilágosodást másokon is.

2012-01-11T10:54:00.002+01:00

teljesen kimerültem, ez abból is látszik, hogy tegnap megbeszéltük a lakótársammal, hogy csapunk egy görbe estét (amikor nem tanulunk és nem dolgozunk), de mire hazaért, elaludtam. gyakorlatilag alvással töltök minden olyan percet, amit nem tanulással, de mivel ennyire sűrűn jönnek egymás után a vizsgák, ez most már nem nagyon látszik meg az eredményeimen (mondjuk azokból a tárgyakból, amik érdekelnek, már levizsgáztam, a "maradék" a "ne bukjak meg" kategóriájába esik). ez nem panaszkodás, mert én akartam, hanem ténymegállapítás. már mindenféle trükkökhöz folyamodom, hogy motiváljam magam (pl. veszek mindenféle nyalánkságot a cicának, hátha az növeli az én elégedettségi szintemet is, saját magamnál ugyanis csak az utólagos jutalmazás működik, tapasztalat), de csak nagyon rövid távon hatásos. kicsit vigasztal, hogy a macska is ugyanúgy kétfázisú, mint én: pörög, aztán egyszer csak eldől és elalszik, mindegy, hol van. nagyjából nálam is mindegy. ma OSZK, ~~úgyis odajárnak a legjóképűbb fiúk~~.

3000.

2012-01-11T02:10:00.001+01:00

(de) nem kerültem sokkal közelebb.

2012-01-10T11:04:00.002+01:00

tegnap vettem egy matekfüzetet, hátha akkor közelebb kerülök a statisztikához, és valóban.

2012-01-08T02:23:00.002+01:00

igazából még mindig csodálkozom azon, hogy hogy lehet, hogy a macska annyira megbízik bennünk, hogy még piszkálni is lehet alvás közben, akkor sem ébred fel (emiatt nincs lelkifurdalásom, ő sem hagy engem aludni, ráadásul nekem sokkal kevésbé hegyesek a körmeim), szóval hogyan alakul ki benne az a kép, hogy világunknak ő a középpontja, és itt semmi bántódása nem eshet. azt hiszem, még én sem alszom itthon annyira mélyen, mint a macska, a világnak ilyen tökéletes kizárásával. és nem is nagyon vagyok senki iránt olyan bizalommal, mint a macska irántunk. (a macska iránt sem, kamaszodó kis velociraptor.)

2012-01-08T01:08:00.002+01:00

ja, és álljanak itt a "motivációs zenéim" (nem gondoltam, hogy ez egy problémás kifejezés) listájának dobogós tagjai. ~~nem építem be őket, mert az csak egy ócska trükk lenne, amivel azt próbálnám elérni, hogy tovább maradjatok itt, és magasabb legyen az "oldalon eltöltött idő" a statban.~~ ez a lista nem tükrözi azt, hogy milyen zenéket hallgatok általában, sőt. (lehet, hogy különböző időkben voltak már kint külön-külön, ez egy elég stabil lista az utóbbi egy évben. a nem dobogós helyeken csupa vállalható szám áll.)

1. akármelyik Beatles, az utóbbi időben leginkább ez, korábban ez meg ez meg stb. a Beatles tükrözi.

2012-01-08T00:07:00.001+01:00

próbálok visszaemlékezni, milyenek voltak az éjszakáim birsalmasajt nélkül, de nem megy. (csokiból egy tábla/éjszaka simán lemegy, birsalmasajtból egy szeletet is alig tudok elnyammogni, annyira tömény. de az az egy szelet minden éjfélkor, az szuper.)

2012-01-06T22:35:00.001+01:00

ma elaludtam egy 250+ oldalas könyv legutolsó oldalán. (de így azzal a boldog tudattal kelhettem fel, hogy mindjárt vége!)

2012-01-06T17:43:00.001+01:00

Zsófi vs. határidők. valamelyik éjszaka összerakom a motivációs zenéim listáját, aztán hajrá. (mások motivációszene-listáira is kíváncsi vagyok, hátha szerzek ötleteket.)

2012-01-05T00:25:00.002+01:00

ma két Hamletet is megnéztem. mondanám, hogy sok a jóból, de a Zeffirelli (Mel Gibson) rendezése azért persze meg sem közelíti az Olivier-félét. (meg megnéztem még két másik filmet is az elmúlt 24 órában. minden együttérzésem a filmszakosoké, iszonyú lehet ilyen ütemben filmezni a vizsgaidőszakban.)

2012-01-03T20:22:00.001+01:00

szeretem, mikor olvasok vagy látok valamit, úgy egyáltalán: szembesülök valaminek (személy, dolog, fogalom) a létezésével, és utána hetekig az jön szembe. tudom, hogy ez mindig és mindenkivel így van, csak örülök neki. (most pl. a Rashomon-Effekt az, meg úgy egyébként a szubjektív emlékezet.) meg azt is szeretem, amikor elkezdek nézni egy vizsgára egy filmet, és bejön a főcím, és rájövök, hogy már láttam gimiben, HE médiaóráján, elég nosztalgikus. (ezek általában nagyon régi, nagyon klasszikus és nagyon nyomasztó filmek. kivéve a Taxidermia. ez nem jelenti persze azt, hogy nem jók. kivéve a Taxidermia.)

2012-01-02T23:24:00.001+01:00

mai tünti. (viccelődünk, viccelődünk, odafagy a lábunk, azért ez persze mégis komoly.) most meg szövegtan. (engedték skandálni a tömeget, a nemtetszikesen nem engedték, ott nagyon hiányzott. a skandálás felszabadít, közösséget ad, bizalommal tölt el. erőssé is tesz, igen. legalább tízezren.
el lehet menni, persze (egyelőre legalábbis), de igazából nem annyira akarok.

2012-01-02T23:09:00.001+01:00

ha a macska dorombol, miközben kikaparja a szemem, melyik felének higgyek?

2012-01-02T03:32:00.000+01:00

a legkedvencebb mondatom: fejezet vége.

2012-01-02T00:28:00.000+01:00

az arcom, amikor ma rájöttem, hogy a magyar mint idegen nyelv mesterhez magyartanári mesterre kell felvételiznem. magyartanárira. egészen eddig a pillanatig azt gondoltam, hogy szuperül berendeztem az életem, és mindent elkövettem, hogy ne lehessek magyartanár. hogy bármi, csak magyartanár ne. (ez nem a magyartanárok ellen van, minden tiszteletem a magyartanároké, az engem olvasó különösen sok magyartanáré meg főleg. a frissdiplomás magyartanároké pláne. de ha arra gondolok, hogy negyven éven át évente két párhuzamos osztálynak mondom el József Attila életrajzát, inkább ~~főbe lövöm magam~~ ~~megyek vissza a balettbe ugrálni~~ mosogatok a mekiben napi nyolc órában. megszerettetni a fiatalokkal az olvasást, az irodalom révén a jobb élet felé vinni őket stb. azt hiszem, rég láttam gyereket, fogalmam sincs, miért akartam tanár lenni. pedagógus életpályamodell, haha.)

2012-01-01T16:20:00.000+01:00

a böngészőm szerint a magyar helyesírás szabályait gyakrabban nyitom meg, mint a gmailt. azt hiszem, erről nincs mit mondani már.

2011-12-31T02:49:00.000+01:00

nem szoktam évértékelőt írni, úgyhogy most se. milyen évértékelőt írnék, amikor még van 31 teljesítendő kreditem* stb. az iskolásoknak az év szeptembertől júniusig tart. ha megpróbálok nem tanévben gondolkodni, akkor azt kell megállapítanom, hogy idén nagyon sok hibát vétettem, nagyon sokat dolgoztam, nagyon szétesett a magánéletem (család stb.), összességében mégis úgy érzem, hogy hasznos év volt. ennyi tapasztalatot. az akaraterőmet már megacéloztam, kb. olyan, mint egy tank (kivéve, ha a felkelésről vagy a túrórudiról van szó), már csak a szívemet kell megacélozni, és akkor én leszek a terminátor. (ez nem cél, hanem riasztó lehetőség.)

*jelenleg a vizsgáim a legkisebb bajom, de ez az egyetlen, amiről írhatok. úgyhogy azért írok olyan keveset, mert amiről írhatok, nem érdekel, ami meg foglalkoztat (munka, család stb.), az tabu. most amúgy az Angyali üdvözletet kellene néznem blogolás helyett, de annyira nyomasztó, hogy reggel óta nézem, és nem haladok vele. (pedig még tetszik is, ha lehet erre a filmre ezt az igét használni.) egyetemistaproblémák.

a szokásos számmal kívánnék boldog új évet minden kedves olvasómnak. a Kispál mondjuk azóta megszűnt, de a világ talán működik jövőre is.

[Flash 9 is required to listen to audio.]

2011-12-30T03:13:00.000+01:00

a cica jellemzően a párnámon szokott elaludni, és ha én is lefekszem, komolyan meg kell küzdenünk azért, melyikünké legyen (egyelőre én szoktam nyerni), de ma a Szerzők és szerkesztőkön aludt el, úgyhogy nem tudom ellenőrizni, jól hivatkoztam-e meg nem jelent tanulmányra. nem hiszem, hogy szolidarít, inkább csak zavarja a fény, és így akar rávenni az alvásra. ~~a dög.~~
(alfejezetek Zsófi és a macska izgalmas életéből.)

2011-12-29T16:55:00.002+01:00

ma átsétáltam a nagynénémhez ebédelni, Laura út, Béla király útja, Cinege utca, tehát Kútvölgy, és a tizenkettedik kerületre gondoltam, meg hogy mit jelent itt élni, ennyire kívül, meg hogy hogy lehetséges egy tízpercnyi séta alatt ennyi hajléktalankunyhót, romos bérházat, elhagyatott szállót, "víkendházat" és politikusvillát látni. hogy férhet meg ilyen békésen itt minden. (mert békés.)

amúgy küzdünk az elkanászodott macskával és a hideggel. radiátoron száradó takarók.

(az is furcsa, hogy most táskát kell vennem, és az elvárásaim nyilván irreálisak ilyen téren, úgyhogy az elmúlt hetekben elég sok órát töltöttem táskaboltokban, és minden táskaboltban, a kínaitól kezdve a bőrtáska-boltokig teljesen ugyanolyan táskákat árulnak. úgyhogy amíg eleinte ~~be sem mentem~~ úgy mentem be, hogy fujj, nem ilyet, most már igazodott az ízlésem az aktuális divathoz, és megpróbálok ezeken a kereteken belül mozogni. vagy nem. mindenesetre ijesztő.)

2011-12-27T21:02:00.002+01:00

aztán elvittem a ~~traktorom~~ laptopom doktorbácsihoz, ahol egy ideig játszottak vele, meg csodálkoztak rajta, hogy hogy lehet ilyen nagyon hangos, aztán azt mondták, hogy sajnos ők MSI-t nem tudnak cserélni, és senki sem tud, csak az Albacomp szerviz. úgyhogy peregnek a dollárjelek a szemem előtt. az Albacomp persze nincs nyitva a két ünnep között, úgyhogy vizsgaidőszakban kell megválnom akár napokra is a gépemtől. már a gondolattól is rosszul érzem magam. (és annyira bánatos voltam, amiért feleslegesen utaztam egy órát a kedvenc szervizemig és egyet vissza, hogy kipróbáltam a burgerben a vegawhoppert. eléggé borzalmas volt, nem tudtam megenni, nem ajánlom senkinek. akkor már inkább a mekis sajtburger hús nélkül.)

2011-12-27T17:37:00.002+01:00

tegnap nagyis-apás karácsony volt, úgyhogy bár jó volt otthon, vissza kellett jönni Budapestre. a nagyis karácsony egyik legkínosabb része az volt, amikor a húgaim, akiknek megígértem, hogy nálam aludhatnak, a vacsora elején bejelentették, hogy nem esznek semmit, mert majd nálam kapnak finom zacskóslevest. és tényleg nem ettek. a karácsony másik legkínosabb részét meg nem mesélem el. a vacsora amúgy szuper volt, mert itt voltak a kanadai vegetáriánus rokonaink, úgyhogy már nem egyedül különcködtem, hanem csinált a nagyi nekünk rakott karfiolt.
aztán nálam aludtak a húgaim, amiből nem sokat érzékeltem, mert előző éjszaka nem aludtam, a nagyinál meg kávé nem volt, pezsgő viszont igen, a pezsgőtől meg amúgy is elalszom, így meg főleg, úgyhogy a kötelező cluedo-catan-abalone végigjátszása után beraktam szépen a neveletlen hercegnőt, és megmondtam nekik, hogy keltsenek fel, ha vége van. (mondjuk akkor persze már este volt.) egyébként arra jöttünk haza, hogy a három napra egyedül hagyott* macska minden ágyat összekakilt, úgyhogy különösen vicces volt megoldani a "ki hol alszik, mivel takarózik" kérdését csupa frissen mosott, csöpögő pokróc meg takaró között. még pizzát is rendeltünk (miután megettek minden kaját, amit tegnap vettem, beleértve az én reggelimet is, hogy tud két kislány ennyit enni?), úgyhogy azt hiszem, belekerültem a "menő nagy testvér, aki csupa finom és egészségtelen dolgot eszik, és hagyja, hogy egész nap filmeket nézzünk a laptopján" kategóriájába. jaj nekem.

*a lakótársam feljött hozzá naponta kétszer, tehát igazából nem volt egyedül hagyva, csak úgy látszik, nem engedi, hogy kimaradjunk éjszakára.

2011-12-24T00:10:00.001+01:00

olyat akartam, ami nem volt még. boldog karácsonyt minden hűséges és véletlenül idetévedő olvasómnak! karácsonyi ajándékul visszakapcsolom a kommentelést.

2011-12-23T22:15:00.000+01:00

hazajöttem. itt is van egy cica, sokkal whiskasabb, mint a miénk, de sokkal harapósabb is. (és ugyanolyan hülye neve van.) szeretnék írni, de ha dolgozom, és leírom, hogy szerintem, és az igazából a szerző szerint, akkor egy kicsit át szoktam lényegülni a szerzővé, és ez bizonytalanná tesz. kellene valami külön önsegítő kör olvasószerkesztőknek, ahol meggyőzik egymást meg magukat, hogy egyébként léteznek.

(csak vicceltem, amúgy tudom, hogy létezek, és ez jó, és itthon is jó. boldog karácsonyt minden egyéb létezőnek!)

2011-12-21T22:37:00.002+01:00

nem tudom eldönteni, hogy az, hogy 12-14 óra lett az alvásigényem, az még az elmúlt hét utóhatása (tehát hogy kimerült vagyok, mint a nemduracell nyuszi), vagy már a téli depresszió. (nyilván sosincs téli depresszióm, hogyan is lehetne, annyira örülök a hónak, hogy egy szál papucsban vittem le a szemetet, nyilván hanyatt vágódtam a metlakin, ez még annyiszor fog előfordulni velem idén, hogy animgifet lehetne belőle csinálni.) amúgy az elmúlt három napban találkoztam egy csomó PT-s mókussal meg tanárral, általában csak véletlenül, de mindenképp elég jó volt, várom, hogy újra nyár legyen végre. a PT függőséget okoz, ez van. (ma egyébként borzasztóan hülyeségeket beszéltem, ez van.)

2011-12-20T18:10:00.002+01:00

annyira jó, hogy végeztem decemberre a vizsgáimmal, és annyira jó, hogy már a tárgyaim harmada megvan, és annyira jó, hogy 12 órát aludtam. próbálok még keresni más jó dolgokat is, van még kb. a macska, a hóesés, meg a valószínűleg jól eltalált ajándékok. pontosan tudom, hogy más dolgok a fontosak, de nem tudom, hogy jutok el hozzájuk.

2011-12-19T03:30:00.001+01:00

van az, hogy az első hóban meg kell mosakodni, hogy szép legyél még egy évig. úgyhogy azt hiszem, hogy nekem az orrom még egy évig nagyon szép lesz, viszont mintha ez a hó évre hidegebb lenne.

2011-12-19T03:28:00.000+01:00

ma találkoztam egy kanadai rokonommal, akivel még sose. most már karácsony lesz, most már mindennek ellenére minden rendben lesz. minden egész eltörött, kivéve az indexem. nem is kérek semmit karácsonyra, csak ezt. meg ezt.

2011-12-18T04:24:00.001+01:00

csak úgy gondoltam, hogy elmondom, hogy éppen leesik az ELSŐ IGAZI HÓ! (amúgy életem egyik legdurvább hetén leszek túl hétfőn. kábé ötödikén kezdődött, múlt csütörtökön volt a mélypont, azóta csak fölfelé ível, és egyértelműen ma este volt a legeslegjobb. ha ez kérdés volna: igen, megéri.)

2011-12-16T06:30:00.000+01:00

amúgy itt lakunk a város tetején, és a szoba is keleti fekvésű, úgyhogy korán keltem, itt az arany.

2011-12-15T08:18:00.002+01:00

az a baj ezzel a vizsgaidőszakkal, hogy a Maslow-piramisnak mindennap csak az 5. szintjéig jutok fel. (bár tegnap vettem egy fülhallgatót, és most már szerintem a 6., az esztétikai élmény is meglesz.) bár így belegondolva lehet, hogy a blog az tulajdonképpen a 7. szintnek számít.
a macska egyébként annyiban változtatta meg az életünket, hogy ha reggel, öltözködés közben leverjük a lámpaburát (rizsporos, tehát ez kb. minden 2. nap megtörténik), akkor nem lehet csak úgy otthagyni rohanás közben, hogy á, majd ha hazajövök, visszarakom, mert nem akarjuk kipróbálni, mennyire örülne a cica egy ennyire szuper, nagy labdának.

2011-12-14T23:48:00.002+01:00

itt valami nem stimmel. biztos vagyok benne, hogy megérdemlem az időnyerőt, szükségem van az időnyerőre, és abban is biztos vagyok, hogy az időnyerő létezik, de akkor miért nem nyújtja már át HL Dumbledore? (tegnap este megpróbáltam az alvásdeprimációról részletes adatokat gyűjteni, hogy kiderítsem, hány óránál tartok, de nem sikerült. mondjuk, ha tudnám, hogy hány óra alvásra lenne szükségem, akkor kiszámolhatnám.)

2011-12-13T23:30:00.004+01:00

ez a nap elég szuper, pl. kaptam három ötöst, ami nem annyira számít, de azért jó látni, ahogy fogynak el az üres helyek az indexből (10/64). meg rájöttünk, hogy a macskánk nem valami tökéletes lény, mondjuk ufó, hanem szörnyen rossz, és az akváriumból iszik. (hiába imádjuk, ez olyan dolog, amit egyszerűen nem lehet neki megengedni. amúgy le van fedve az akvárium, csak bedugja a nyelvét egy kis résen, és lefetyel. igen, kap külön vizet, de az nem kell neki. biztos ki akarja lefetyelni a guppikat.)
meg igazából ma jöttünk rá, hogy milyen csodálatos ez a világ, csak megkívánjuk az aranygaluskát este negyed tizenegykor, és háromnegyed óra múlva már be is csöngetnek vele. ez elég hedonisztikusnak tűnik, még számomra is, és még annak tükrében is, hogy valahogy motiválnom kellett magam arra, hogy ezt az éjszakát is tanulással töltsem.

2011-12-13T10:00:00.002+01:00

lehet, hogy nem is vámpír vagyok, hanem Kékszakállú. napszemüveg nélkül utcára se. (és ennek a kis vakarcsnak is akkor van játékideje, amikor mi alszunk, mindig szerettem volna arra ébredni, hogy valaki kedvesen, csak játékból arcon karmol, levadássza a hajam, végigharapja a lábujjaim takarón keresztül stb.)

2011-12-12T00:01:00.001+01:00

cicaretorika.

2011-12-11T00:47:00.001+01:00

a napom igazából nem volt rossz, csak amikor hazaértem, akkor jöttem rá, hogy nem nagyon tudok másról beszélni, mint hogy milyen vicces dolgok történtek velem az OSZK-liftben meg a várliftben, meg hogy ott milyen pocsék a kávé, meg hogy ötkor bezárt a büfé, és utána éheztem még kilencig, meg hogy mennyire nyomasztó, ahogy szombat este fél kilenckor bemondják, hogy "A könyvtár bezár. Fejezzék be a munkát, és menjenek haza." a hülye nyelvtöri meg még mindig nincs egészen kész.

2011-12-09T20:10:00.001+01:00

ja, megfordult a fejemben, hogy esetleg azt gondoljátok, hogy a cicát csak kitaláltam, hogy végre én is részese lehessek annak a cselekménynek, amit úgy hívnak, hogy csevegés, és amiben kifejezetten rossz vagyok, úgyhogy lefényképeztem Zsenit, és meg is mutatom.

2011-12-09T19:40:00.001+01:00

ma megírtuk a nyelvtöri ZH-t, utána elmentünk Maccsal ebédelni, utána felszálltam a metróra, és aludtam, a villamosra, és aludtam, és a fogasra is, ahol aludtam, de voltam annyira éber, hogy nem felejtettem el leszállni, mint tegnap, viszont otthagytam a táskámat, és az erdőből szaladtam vissza. még szerencsére bent állt. aztán hazajöttem, ruhástul-cicástul bedőltem az ágyba, és aludtam, aztán hazajött a lakótársam meg az öccse, akkor legalább 5 percig ébren voltam, és átköltöztem a kanapéra, hogy megnézzük a Narniát, aminek az első öt perce után elaludtam. most felébredtem, és ~~pillanatokon belül újra elalszom~~ tele vagyok életerővel. nem nagyon tudom elképzelni, hogy valami mást is csináljak, mint az alvás.

2011-12-09T09:50:00.001+01:00

szuper, hogy van egy cicánk, mert ha nem akarok magamról beszélni, akkor beszélhetek róla. úgyhogy a legmeghatározóbb dolog, ami tegnap történt velem, az az volt, hogy Genette végre felfedezte magának az alomtálat, és megtanulta használni. többé nem kell kivinnünk sétálni az erdőbe. szuper cica, szuper nap.

2011-12-08T12:54:00.001+01:00

csak azért nem lesz komoly baj abból, hogy kb. 10 percenként elalszom a TESZ-re vagy a Középkori leveleinkre borulva, mert allergiás vagyok a régi könyvekre, úgyhogy nem annyira tudok rajtuk aludni. mivel ez a kettő (ha unalmas dologgal kell foglalkoznom, elalszom, és ha régi könyvekkel kell foglalkoznom, tüsszögni kezdek, viszket a szemem stb.) gyakorlatilag kiüti egymást, teljesen használhatatlan vagyok, csak ülök szépen a FéSZEK-ben és bámulom a monitort.
az sem dob fel, hogy tudom, hogy az első magyar összetett szó a birſagnop volt, azaz az ítéletnap.

2011-12-08T11:27:00.001+01:00

amikor az egyetemre jöttünk, az évfolyamból még többen gondolták, hogy szívesen maradnának az egyetemen. PhD, tanársegédség, és ami még jön: egyetemi tanárnak lenni menő. ha most kerül szóba, mindenki kínosan mosolyog: az egyetemi tanárokat még csak ki sem fizetik. ("amíg a gyerekek szeretnek, addig maradok ingyen is, szeretem ezt csinálni.")

2011-12-08T01:40:00.001+01:00

utálom a nyelvtörténetet. minden kis porcikám utálja. a cicánk is utálja. a halaink is utálják. a növényeink is utálják. a cinkék is utálják a teraszon. szerintem a lakótársam is utálja. tulajdonképpen a tanárainkon kívül nem ismerek senkit, aki ne utálná.

most viszont megfogom az utálatot, repülőt hajtogatok belőle és eldobom, mert amíg ennyire utálom, nem haladok vele.

hmmm, szeretem a nyelvtörténetet. a cicánk is szereti stb.

2011-12-06T22:09:00.001+01:00

ma négy órára egyedül kellett hagynunk a cicát, és gyakorlatilag rettegve rohantunk haza, hogy mit tett tönkre. semmit. pontosan ugyanabban a pózban aludt az ágyamon, mint négy órával korábban. mivel egész nap aludt, meg nem is nagyon evett, természetesen borzasztóan megijedtünk, hogy a cicának valami szörnyű betegsége van, vagy depressziós, amiért hazahoztuk, és nem rohangászhat az erdőben, vagy nem szereti a tasakos viszkaszt, vagy tele van gyilkos parazitákkal, amiket nem vettünk észre, viszont velünk alszik, úgyhogy ki kellene deríteni, hogy egészséges-e, tehát beraktuk egy táskába, és pánikszerűen irány a legközelebbi állatorvos.
az állatorvos megállapította, hogy a cicánk makkegészséges, és egy átlagos kismacskának bizony ennyi az alvásideje. ha hozzávesszük, hogy a cica nagyon okos, nagyon jólnevelt, nagyon cuki, szobatiszta és nagyon szép, akkor az a végkövetkeztetés, hogy valakinek eléggé hiányozhat. (kiplakátoltuk, persze, de azért nagyon bánnám, ha valaki telefonálna, hogy az övé.)

2011-12-05T23:26:00.001+01:00

az csodálatos érzés, amikor már közel az összes csoporttársadnak átküldted a féléves jegyzeteid, majd a ZH előtti éjszaka te is megnyitod a dokumentumot, hogy ismerkedj vele egy kicsit, és azzal kell szembesülnöd, hogy bizonyos órákon egyszerűen németül jegyzeteltél. vagy ha nem is végig, de a lábjegyzetek németül vannak. utólag fogalmam sincs, hogy történhetett, kicsit olyan, mint amikor elsőben a fonetikavizsga környékén mindig IPA-ban jegyzeteltem, meg IPA-ban írtam naplót is.
amúgy most van egy igazi cica a lakásunkban. igazi igazi.

2011-12-05T00:43:00.001+01:00

a dühöt miért világgá. az előző bejegyzésből maradjon csak az, hogy 64/2, a többi meg minden bizonnyal megoldódik majd.

2011-12-05T00:04:00.001+01:00

első ötös az ETR-ben, már csak 62 teljesítendő kreditem van. ez sajnos most nem sokat javít a kedvemen. ma már kétszer bezártam magam a fürdőszobába, és mindkétszer direkt. sokkal jobban szeretem, ha az iskola miatt vagyok ideges, mint ha nem, arról legalább lehet beszélni. most azt mantrázom, hogy nem számít ~~és egész éjszaka szívek szállodáját nézek, hátha attól jobb lesz~~.

2011-12-04T17:50:00.001+01:00

nem akarok ennyire hinni a szavak erejében. textista vagyok.

2011-12-04T12:09:00.001+01:00

készülök a félév (eddigi) legdurvább hetére. tegnap 8 óra OSZK (amúgy elég izgalmas volt, kipróbáltam a mikrofilmnézegetőt is), utána koncert, valahogy túl kell élni. ideszoktak a cinkék. ma reggel rájöttem, hogy attól csupa véraláfutás a vádlim, ahogy mindig berúgom a papucsot az ágy alá, és megpróbálom előkotorni. ebből lehetne levonni következtetéseket az egész életemre nézve (nézvést? ezt mondjuk még?), de inkább nem teszem.

2011-12-03T13:33:00.001+01:00

olyan az oszk, mint egy ugrálóvár. (a laptopomnak meg olyan hangja van, mint egy traktornak, egy határozott ütéssel szoktam elhallgattatni.) unatkozhatnék is, de most az álom mája a fátyol.
szép ez, de már szeretném végre látni a dolgokat.

2011-12-02T00:03:00.001+01:00

"a vizsgaidőszak? hát, két szakom van, azért van, hogy megterhelő legyen."
remélem, hogy ez nem freudi, hanem nyelvbotlás, ugyanis nagyon csúnya következményei lennének, ha esetleg meggyőzném magam, hogy ez így van.

2011-12-01T18:22:00.001+01:00

homo incertus. néha megijedek: évek óta pontosan tudom, hogy mit akarok csinálni az életemben, mégsem arrafelé haladok. illetve igen, de lassan, kitérőkkel. úri luxusnak tűnik időnként - most is - ez a szociológia: "csak azért tanulom, mert érdekel" dolognak, olyan "úgysem tudok ezzel elhelyezkedni, nem igazán lehet, de hátha jól jön" dolognak. félek, hogy szétdarabolom magam, nem tudok eléggé egy dologra koncentrálni. ha elkap az anómia (Durkheim!), a libriben szoktam kikötni, és összeállítom azoknak a kiadóknak a toplistáját, amelyeknél majd dolgozni szeretnék, ettől újra céltudatossá szoktam válni. most ez sem nyugtatott meg egészen, tehát vettem egy cipőt. (ijesztő ez a statisztika, ahogy egyre többet tanulunk belőle, egyre bonyolultabb kiértékelni egy eredménytáblázatot, és egyre valószínűtlenebb, hogy olyan eredményt kapok, ami nekem tetszik. [ez mondjuk nem tragikus, inkább örülök neki, hogy már akaratomon kívül se csalok a statisztika készítésekor, mert ismerek minden próbát. ollé.] mindenesetre most elvégzem a függetlenségvizsgálatot, ilyet még nem csináltam, drukkoljon mindenki, hogy rájöjjek, honnan tudom meg a kritikus khí értékét.)

2011-11-30T23:51:00.001+01:00

jelzem, hogy itt vagyok, gondolataim is vannak, történik is velem mindenféle, csak most kicsit nincs időm, mert amikor nem iskolában vagyok, akkor tanulok, ha nem tanulok, akkor dolgozok, ha nem dolgozok, akkor olvasok, ha nem olvasok, akkor pedig ~~a körmömet reszelem~~ liftezek az OSZK-ban, mert az a 2. legmenőbb lift a városban. (a legmenőbb a páternoszter.) amúgy, hogy ez ne tűnjön panaszkodásnak, elárulom, hogy megtaláltam a legnagyobb (legvastagabb, legszélesebb, leghosszabb) könyvet a könyvtárban, és abból írom a nyelvtöri beadandóm. fél kézzel el sem bírom, és faximile 16. századi szövegek vannak benne, nagyon menő. nem mondom, hogy nincsenek időnként problémáim, de igazából inkább jó decembert mindenkinek.

2011-11-27T19:03:00.001+01:00

ma elmentem cipőt venni, de a télicipő-vásárlás mindig felébreszti bennem borzalmas gimnazista éveim nyomasztó emlékét (amikor pl. megdobáltak hógolyóval, mert nekem volt a legcsúnyább kabátom az egész iskolában, a csúnya férfibakancsomról nem is beszélve), és azóta hiába érzem úgy, hogy nem én vagyok a legrosszabbul öltözött lány az egyetemen (aki szerint mégis, ne itt cáfoljon meg, köszi), ha téli cipőt kell vásárolnom, mégis újra görcsbe rándul a gyomrom, hogy jóég, mi lesz itt, ez nekem nem megy, akármilyen cipőt vagy csizmát veszek, mindenképp nevetségessé válok. telente úgy érzem, nem tudok úgy felöltözni, hogy ne váljak nevetségessé. pedig az egyetemen ki sem tudnak közösíteni, mert nincs is közösség. (meg kinevetni sem szoktak, meg semmi. az emberek csak simán rendesek egymással, még akkor is, ha utálják egymást. ha a gimim is olyan lett volna, mint az egyetem, biztos sokkal kevesebb komplexusom lenne.)
de az is lehet, hogy csak kicsit elfáradtam, talán nem kellett volna szombaton este fél kilencig a könyvtárban ülni.

2011-11-27T00:46:00.001+01:00

ma túléltem egy egyébként előre látható kimenetelű informatikai válságot (kimenetel: ubuntu), de nem ez volt a fontos, hanem hogy megvolt az első hó, pedig nem is esett, el is olvadt, pedig nem is esett, megvágtam az ujjam a jégkristályokkal a fogasnál. pedig nem is esett. (sokáig azt gondoltam, hogy nálunk azért nem esik még a hó, amikor pedig máshol már igen, mert mi benne vagyunk a felhőben, de ma elment a felhő, és kétcentis hóban mentem iskolába. pedig nem is esett.

2011-11-26T16:06:00.001+01:00

hogyan éghetett annyira belém a felénk köznyelvi szó, a metlaki, amit otthon nem mondtunk, nem is ismertem (vö. ne mászkálj mezítláb a hideg kövön, ne mászkálj mezítláb a csúszós kövön, mosd fel a járólapot), baráti társaságban minek kerülne elő (bár élesen emlékszem arra, hogy kitől tanultam és mikor a szót), olvasmányaimban nem találkozom vele, hogy ma reggel, amikor szinte kirepültem a házból, mert annyira csúszott a kő, bizony a metlakit használtam egy meglehetősen szalonképtelen kifejezésben. milyen tudatalatti kattanhat be ilyenkor.

2011-11-25T18:15:00.001+01:00

a napom apró örömei rovatban osztanám meg veletek, hogy találtam a szuper Krisztina téri CBA-ban olyan melegszendvicskrémet, amiben nincs semmi olyan, amit nem eszek meg! (pl. hús.) mivel évek óta keresek ilyet, most egyszerűen elvarázsoltak, megvan a 2. kedvenc ábécém a városban.

2011-11-25T17:22:00.001+01:00

ha nagy leszek, szeretnék az OSZK-ban dolgozni (milyen érzés lehet beavatottként járkálni azokon a folyosókon!). ja, és ha nagy leszek, sosem indulok el itthonról lemerült telefonnal.

2011-11-25T17:06:00.001+01:00

drukkoljatok, hogy azok a kismadarak, akik már hetek óta ugrálnak a teraszon, és azt csipegik, hogy éhesek vagyunk, hozz nekünk szotyit, rászokjanak az etetőre, amit kiraktam nekik. (ha nem szoknának ide, szomorú lennék, amiért félnek tőlünk.)
egyébként itt már iszonyúan hideg van, sötét, köd, a fák nagyon fehérek, az utak csúszósak, minden elhagyatott, kihalt és magányos, borzasztóan könnyű rástresszelni a dolgokra.

2011-11-24T00:31:00.001+01:00

egyszerűen az a törvény, amely lehetővé teszi egy önkormányzatnak, hogy ne fizessék ki pl. a villanyszámlát, az egy rossz törvény. (mi az, hogy erről egyáltalán lehetséges szavazni?) soha nem gondoltam volna, hogy egyszer az esztergomi éhező gyerekeknek fognak a sajtóban pénzt gyűjteni.

2011-11-23T20:48:00.001+01:00

néha olyan buta az ember, főleg, ha emberi kapcsolatokról van szó, főleg én.

2011-11-22T23:43:00.001+01:00

napok óta tele vagyok energiával, szerintem azért van, mert elkezdtem multivitamint szedni. vagy mert átálltam a kávéról a fekete teára. vagy mert zúzmara van és köd és nagyon hideg, és már nagyon várom a mikulást. vagy mert már csak 3 hét van a szorgalmi időszakból, én viszont nem nagyon voltam szorgalmas. ~~vagy mert muszáj letennem az asztalra valamit, különben nem vehetek magamnak jutalmul szép, téli cipőt.~~ úgyhogy viszont ennek örömére csinálom szépen a dolgom, van elég. amúgy sajnos nem havazott. mindennap felfedezek valami hasonlóságot az én életem és Rory Gilmore élete között, nyilván ezért jó ez a sorozat.

2011-11-22T01:37:00.001+01:00

annak a csomó embernek üzenem, akik úgy találtak rám, hogy megkérdezték a google-től, mi a különbség a kanna és a kancsó között, hogy én sem tudtam, de gyorsan megnéztem nekik az értelmezőben, ne távozzanak csalódottan.
kancsó: Ivóvíz, bor stb. tartására való nagyobb, füles, csőrös edény.
kanna: 1. Folyadéknak, kül. víznek a tartására való hengeres, bő nyakú (füles) edény. 2. Kifolyócsővel ellátott nagyobb ilyen edény, pl. öntözőkanna. 3. Tejeskanna. 4. Kávé, tea stb. felszolgálására való kisebb, csőrös, öblös edény. 5. Hordozható (fém)tartály.
következtetés: ami nagy és csőre van, az kancsó, ami nagy és nincs csőre, vagy kicsi és van csőre, az kanna. (és ha a kancsóba kávét öntünk, akkor kannává válik.) a nagyot meg a kicsit mindenkinek a fantáziájára bízom.

amúgy borzasztóan csalódott leszek, ha nem havazik ma éjszaka, ugyanis havaznifog érzésem van (= nem tudok aludni, és próbálom mindenfélével betömködni a teraszajtó rossz szigetelését, hogy pizsamában is ácsoroghassak ott, és bámulhassak kifelé).

2011-11-22T00:04:00.001+01:00

ma kellett valamihez a tavalyi academic writing szemináriumra készített kamu (+ 10 év + sok nem létező tudás) önéletrajzom, és kiderült, hogy tavaly ilyenkor még azt írtam kamulakcímként, ha kellett valahova, ahol most lakom. (ez az első lakcím, amit valaha is tudtam fejből.) remélem, hogy a kitalált, szupermenő önéletrajz többi pontja is ilyen szépen valóra válik majd.

(most persze nem merem kitörölni, és átírni valami másra. ~~mondjuk, igazából szeretnék egy villát a Rózsadombon.~~ szeretek itt lakni, na.)

2011-11-21T23:52:00.001+01:00

a biztonság kedvéért beírtam a karácsonyt is a naptáramba, el ne felejtsem. ebben a világban már bármi megtörténhet.
(tegnap borzasztóan izgultam, hogy lehetséges, hogy itt, a hegyen nincs légoltalmi sziréna, és így nem fogjuk hallani, ha jönnek az ufók. kiderült, hogy amúgy van, de annyit mászkáltam egész nap, hogy valahogy minden riasztásról lemaradtam, úgyhogy nem tudom, hogy búg. remélhetőleg a következő gyakorlatig kell várnom, hogy hallhassam.)

2011-11-20T14:06:00.001+01:00

levest főztem! ehető levest! előttem nincs akadály, bármire képes vagyok, bármit le tudok győzni! jeee! csak tudnám, minek raktam bele kakukkfüvet.

2011-11-20T13:06:00.001+01:00

nem vigasztal, hogy (egy rövid felmérésem alapján) más egyetemista lányok sem tudnak rántást készíteni, viszont tudják, hol lehet legolcsóbban ebédelni a kerületben. ha esetleg mégis sikerülne ez a leves, annak ellenére, hogy már az első pontnál elrontottam, és a hozzávalók kb. fele nincs itthon, az maga lenne a csoda. (eddig azzal védekezhettem, hogy sütni legalább tudok, de múlt héten egy sütit is elrontottam. mindegy, megettük, legközelebb jó lesz.) ha magasabb lenne a házban a társadalmi tőkém, kérhetnék a szomszédtól pirospaprikát.

update
nem gondoltam volna, de sikerült, pedig vegetáriánus pecsenyezsírt használtam a rántáshoz!

2011-11-18T23:53:00.001+01:00

igazából én is kicsit furcsának érzem a gondolatot, de ebben a lakásban nagyon gyakran gondolok arra, hogy hmmm, szeretném, hogy ha majd innen elköltözöm, már olyan stabil életem legyen, hogy a helyemre beköltöző tesómnak vehessek egy igazi tűzhelyet / megcsináltathassam a betört fürdőszobaablakot / bevezessem a konyhába a vizet / etc. etc. etc.* tervek, család, ilyesmi.

*tehát mire mondjuk a legkisebb öcsém fog itt lakni (tehát ca. 18 év múlva), ~~lehet is kezdeni megint~~ már a kád is le lesz cserélve.

2011-11-18T13:15:00.001+01:00

mintha most sokkal több bátorságra lenne szükségem, mint amúgy az életemben általában. nincs semmi nagy, csak a sok kicsi összeadódik, úgyhogy ez a gondolat eleve butaság.

2011-11-18T12:18:00.001+01:00

nem elég, hogy a város legszebb helyén lakunk, még radioaktív sugárzásunk is van, bibibí. (de ha nem hazudtak, amikor tavaly ellátogattunk a KFKI-ba, akkor ez ránk akkor sem lenne komolyabban veszélyes, ha felrobbanna, annyira kevés urán van Csillebércen. kicsit ez támasztja alá az is, hogy simán bemehettünk az erőműbe mindenféle védőruha nélkül. ~~sajnos.~~)

2011-11-16T23:54:00.001+01:00

a hegyre már megérkezett a tél, az autók szélvédője befagyott, a lehullott levelek csillognak, a lépcső pedig iszonyúan csúszik. (a hegyen sok fokkal hidegebb van, mint a városban, cserébe a lakásban minden erőfeszítésünk ellenére 23 fok, hiába csavargatjuk a radiátort, reménytelen.)
ha van barátságos tömegközlekedési eszköz, akkor a fogas az (ahol megkérdezi a vezető, hogy elég meleg van-e), ha van barátságtalan, akkor a jeges úton, ködben az Istenhegyin lekanyargó huszonegyes busz. (de csak mert most nagyon veszélyes ott, ma láttam egy balesetet is. kedves ~~hegylakók~~ hegyvidékiek, menjetek inkább fogassal.)
már az egyetemen is mostam fogat, már az egyetem is olyan, mintha otthon lennék. ~~nem.~~

2011-11-16T15:27:00.001+01:00

két héten belül már másodjára kakilt le galamb, ez azt jelenti, hogy szuperszerencsés leszek. mondjuk már így is nagyon szerencsés vagyok, úgyhogy nem is igazán tudom, mi jöhet még.

2011-11-16T01:02:00.001+01:00

szerkesztői minoron időről időre megkérdőjelezem a kiadói szerkesztő (olvasószerkesztő, szöveggondozó etc.) mint feladatkör létjogosultságát, hiszen csupa olyan dolgot tanulunk, amely egyrészt már egy értelmesebb gimnazista számára sem jelent újdonságot, másrészt amelynek az elméleti háttere egy könyv elolvasásával elsajátítható, harmadrészt amely teljesen haszontalan. (ne általánosítsak: előző félévben volt 1-2 jó órám.) ~~non scholae, sed vitae discimus.~~ cserébe szerintem dacból az egész évfolyam nádasdyánus lesz. (vagy legalábbis antibalázsgézaista.)

egyébként: mindig ugyanazokat a hibákat.

2011-11-15T15:32:00.001+01:00

tegnap úgy tűnt, hogy a világon mindenkinek németországi egyetemes táskája van (de erre vonatkozólag nem csinálok felmérést), ezért ma nagyon boldog voltam, amikor végre sikerült feladni a pályázatot. (kicsit alábbhagyott a boldogságom, amikor a postán közölték, hogy egész nap ilyen pakkokat adnak fel. állítólag májusban lesz csak eredmény, addig még reménykedhetek.)
egyébként reggel 9 óra 10 perckor keltem fel, és 9 óra 19-kor indult a fogasom. csodálatos rajt egy sikeres naphoz.

2011-11-15T02:35:00.001+01:00

á, még nem vagyok álmos, csak bebújok egy picit az ágyba, mert fázik a lábam.
(a bukás kezdete.)