Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: október, 2015
Kép
a hétvégén Hampstead Heathre mentünk, itt megnéztük a Kenwood House-t is; tudtátok, hogy ott élt a 18. században a Brit Birodalom egyik első fekete arisztokratája, Dido Belle? egy brit tiszt és egy afrikai rabszolganő lányaként született, az apja pedig hazavitte Angliába, ahol a nagybátyja, a legfelsőbb bíróság elnöke nevelte fel. aki mellesleg ugyanaz a bíró volt, aki először mondta ki, hogy a rabszolgaság nem helyes.
a történetből van film is, olyan, mint egy tündérmese, nézzétek meg.


Kedves naplóm, arról akartam írni, hogy végre gyönyörű lakásunk van, de sajnos nincsenek barátaink, akik átjönnének, de szerencsére tegnap eljött társasozni egy csomó kedves ismeretlen. Meg a vendégeink Csehországból, akiket csak mára vártunk. (Ami végülis szintén a kedves ismeretlen kategóriája.) Csak azért írom ezt most le, mert mindig aggódok, hogy az emberi kapcsolataimat nyugati jólétre és keleti ízekre cseréltem, és hogy ez azért nem volt egy túl jó csere. És ha van társas szombatonként, akkor kevésbé aggódok.

Dear Diary, the day before yesterday I wanted to write about what a beautiful and cosy home we have, and how bad it is that we don't have friends to invite them over. But apparently we know some really nice strangers who like board games, so it all ended well. We might even become friends with them, who knows? I'm only telling you that, because I keep worrying about how I swapped all my real human relations to Western lifestyle and Eastern spices, and how much it …
"and what would happen, if she'd accidentally... drop it?" ("mi történne, ha véletlenül leejtené?") kérdezte az egyik osztálytársam, miután megnéztünk egy videót az unfixed brainről (az agy frissen, előkezelés nélkül, koponyából kivéve), de a napomban mégsem ez az élmény volt a leginkább megdöbbentő, hanem a tea tréning head baristáknak, ahol megtanultuk, hogy a jázmin tea, a zöld tea és a fekete tea valójában nem különböző tealevelekből készülnek, hanem ugyanazokból a levelekből, csak más módokon. kezeket fel, ha ezt ti tudtátok.
"and what would happen, if she'd accidentally... drop it?" asked one of my coursemates, after having watched a video about the 'unfixed brain' (you know, the brain nice and fresh, taken from a dead person's skull). however, this wasn't the thing blowing my mind off today; rather the tea training for head baristas, where we learned that jasmine tea, green tea and breakfast tea are not made from different ki…
elfáradtam. három hét, ennyi kellett. csak nyomom befelé a vitaminokat meg a szénhidrátot, halálos betegségeket diagnosztizálok magamon napról napra (pedig valószínűleg csak kikészül a szervezetem a stressztől meg a fáradtságtól) és reggelente leginkább nem felkelek, hanem kizuhanok az ágyból. hogy állandóan jutalmazom magam tárgyakkal és cukorral és eating outtal? igen, pontosan ezt teszem. és már alig várom, hogy megint moziba menjünk.
más. kedd.
a reggeli órám (CA) színtiszta bullshit, ez persze nem változtat azon, hogy izgalmas, na de az egészen biztos, hogy nem egzakt tudomány. akármennyire is bizonygatják.ellenben a statisztikával, ahol az előadáson az energiám legnagyobb része arra ment el, hogy nyitva tartsam a szemem. sajnos az egyetemen nem lehet jó kávét kapni, a szünetben mégis kellett egyet innom, hogy gyorsan végezzek gyakorlaton (amint megoldjuk a feladatokat, mehetünk), és időben hazaérjek a gyerek Sixth Formos nyílt napjára. ("so you are the mum." tényleg e…
a héten megérkezett az agyas kifestőkönyvem (tudtátok amúgy, hogy milyen nehéz a vonalon belül maradni?), ma magammal vittem dolgozni és azt színezgettem reggel 5.30-kor a buszon. (meg aztán a bolt ajtaja előtt ülve is, a chef ugyanis elfelejtett bejönni dolgozni, nekem meg nincs kulcsom.)
a hétfő délutánt pedig, mint mostanában mindig, annak szenteltem, hogy vállalható állapotba hozzam a körmöm meg a kezem, elfogadható legyen, mire iskolába megyek.
ma pedig megint mozi, mert megérdemeljük.
munkaköröm izgalmasabbnál izgalmasabb feladatokkal bővül mostanában: ma újrafestettem az utcafrontot és a dominikai mosogatófiútól megtanultam, hogy kell kinyitni hajtűvel egy zárat. (a hajtűt én biztosítottam a művelethez.)
egyébként az utóbbi két napban kétszer voltunk moziban; a nemzeti színház Hamletje (talán nem is meglepő módon) egy biztonságos, bármilyen interpretáció nélküli színpadra állítás. ZSENIÁLIS színészi alakításokkal. (és a díszlet is nagyon vagány volt amúgy.)
nem tudtam amúgy, hogy a neuroscience ilyen izgalmas, ez az új kedvenc blogom.
Kép
Szerda reggel van az agyas órám; ez nagyon brutális, főleg, ha nem tanultál előtte anatómiát. Egykor mindenki beáll a konyhában a mikró meg a vízforraló előtti sorba, utána együtt ebédelünk a közösségi térben:
Utána az osztálytársaimmal felköltözünk a könyvtárba és próbálunk valami értelmet adni annak a 77 diának, amin 110 perc alatt végigrohantunk - a könyvek most nem annyira fontosak, mert minden kötelező be van linkelve a moodle-re.
Aztán persze feladjuk és elmegyünk inkább kávézni a Store Street Espressóba.
Nem tudom miért, de mindig jó volt a blogod. De az is lehet, hogy csak ez a narratíva, ami az életed, az izgalmas.
Ma zártam, így ez a nap lett az egyetlen a héten, amikor nem mentünk valahova - igazán fárasztó ez az egyetemistalét. Meg sokba is kerül. A gyerek meg csak csóválja a fejét, amiért már megint egyedül vacsorázik.
Kicsit olyan, mintha évekig bezárva éltem volna, most viszont már nem; a munkához is nehezebb ugyanúgy hozzáállnom, mint régebben. (Persze nem tudom, hogy az I don't care attitűd még meddig lesz fenntartható.) Mindenesetre amikor tegnap a managerem befújt vécéillatosítóval, mert egész nap egy büdös dolog mellett álltam, és szerinte átvettem a szagát, elgondolkodtam azon, hogy vajon honnan is jön a lojalitásom, és mit tehetnék ellene. (Semmit, így születtem.)
Színház. Medea az Almeida Theatre-ben, korrekt és pontos társadalomrajz, szívbemarkoló befejezés. Pocsék hamis spanyol akcentus.
Házibuli. I'd forgotten there are others like us out there. Elfelejtettem, hogy erőfeszítés nélkül is lehet beszélgetni. Ráébredtem, hogy mennyire magányos vagyok valójában. (De ez szere…
körülbelül véget ért az első igazi hetem az egyetemen, már minden tárgyamból volt egy órám. ebben a félévben három tárgyam lesz, 60 kredit: a Research Methods (statisztika, 2 féléves) 30 kredites, az Imaging a Brain (kb. bevezetés az agykutatásba) és a Conversation Analysis (konverzációelemzés) 15 kredites. nem akarom elkiabálni, de szerencsére nem tűnik kilátástalanul nehéznek: az agykutatásos óra nagyon intenzív, ezzel biztosan lesznek problémáim, a statisztika viszont megtanulható, a konverzációelemzés pedig csak simán nagyon izgalmas. (remélem, egész félévben csak videókat fogunk nézni, mint első órán.)

amúgy meg kezdek hozzászokni Bloomsburyhez, már egyre kevesebbszer tévedek el, ahhoz viszont a jelek szerint nem olyan könnyű hozzászokni, hogy a Chandler House-ban fiúknak és lányoknak vegyesen vannak a mosdók, mert so far minden alkalommal, amikor egy fiú jön ki előttem, meglepődök, és azt hiszem, rossz ajtón próbáltam meg bemenni.
óriási szerencsém van amúgy, mert a managerem nagyon szupportív, ma például mondta, hogy tudja, hogy a szerződésem szerint csak teljes állásban dolgozhatnék, ha már nagyon kimerült vagyok, akkor szóljak időben, és ad még egy szabadnapot. inkább, mint hogy beteget jelentsek vagy esetleg FELMONDJAK.

a vásárlóim meg nem tudom, hogy mennyire lennének szupportívak, mert találomra elmondtam néhányuknak, és olyan visszajelzéseket kaptam, hogy "tényleg? de hát az egyetem nagyon drága", mintha nem tudnám magam is, vagy hogy "you really have a first class degree? how come you are making coffee then?", amire ugye nincs rövid válasz.
persze ez csak addig volt, amíg rá nem jöttem, hogy nincs is diákhitel MSc kurzusra. how did I miss this tiny little chunk of information. (persze nem csak én nem vettem észre, hanem néhány barátom sem, valahogy ez nem bukkan fel a jelentkezés során, és eddig a szervezettel folytatott levelezésem és telefonbeszélgetéseim során sem mondták. még akkor sem, amikor felhívtam őket érdeklődni, meg hogy minden rendben van-e.)
nyilván van B terv, mindig van B terv.
ma másodjára is visszadobták a diákhitel-jelentkezésem: először rossz címre küldtem az űrlapot (az EU-s központ helyett a home studenteknek fenntartott címre), másodjára pedig azért, mert a post office által üzemeltetett hivatalos fénymásolat-hiteleső szolgáltatással hitelesített fénymásolatot (kétfajta pecsét stb.) a student finance nem fogadja el. de ha például az egyetemen megkérném egy tanáromat, hogy írjon egy darab papírt, hogy látta a személyimet, akkor azt elfogadnák. néha nem értem ezt az angol bürokráciát. (de amúgy azt mondták, hogy az a biztos, ha beküldöm nekik a személyimet úgy ahogy van. kár, hogy ez az egyetlen hivatalos iratom.)
pedig valójában tudom, hogy nincs okom szégyelni semmit, ugyanazon a menő kurzuson vagyok, mint ők, ráadásul eltartom magamat meg egy gyereket egy olyan munkából, amit nagyon szeretek, és mindehhez egy gyönyörű lakásunk van Dél-Londonban. (csak egy kicsit hideg.)
de valahogy amikor mondom, hogy "I work as a barista", vagy "I live in South London", annyira furcsán néznek rám, hogy képes vagyok elfelejteni, hogy az én életemnek is van létjogosultsága. és úgy döntök, hogy inkább meg sem szólalok, nehogy valami hülyeséget mondjak megint.
A kedvenc mondatom a mai napról: "Isn't it kind of sad that the Hungarian language is dying out?" (Azért valahol szomorú, hogy a magyar nyelv ki fog halni, nem?)
note to myself: menj oda emberekhez, legyél kedves és mosolygós és HAZUDJ. nem könnyű másmilyennek lenni, sosem volt könnyű, lehetnék inkább titokzatos, vagy mi.
ma találkoztam az új osztálytársaimmal az egyetemen. heten vagyunk, ami kiváló szám, pontosan akkora a csoport, hogy feltűnjön, ha mindig hülyeséget mondok vagy ha nem mondok semmit. meg egyébként is. egyelőre sajnos nem szereztem barátokat, kicsit úgy tűnt, hogy ezek a menő beszédterapeuta lányok mind egymással barátkoznak, de nem adom fel, kis busy bee leszek, ha addig élek is. nem hagyom, hogy megint én legyek az, akit nem vesznek észre.
és hogy milyen az egyetem? a campus óriási, beiratkozás közben kétszer is eltévedtem, de szerencsére a neurolingvisták nem a campuson vannak, hanem egy csúcsmodern épületben Bloomsbury és Camden sarkánál. elég, ha annyit mondok, hogy háromféle tanulóhely van kialakítva, egy néma, egy halkan beszélgetős meg egy zajos?
délután felvettem az óráimat is, 60 kredit, ez három tárgy, egy két féléves és két egy féléves: bevezetés az agykutatásba, kutatási módszerek (ez a két féléves) és konverzációelemzés.

mindenesetre a délutáni kávétréningen (Understandi…