Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július, 2022
 napi hála: a szombati nagybevásárlás "Stars Hollow"-ban. visszaviszem a "nem újrahasznosítható", puha műanyagot a bevásárlóközpontba, ahol újrahasznosítják egy-két kozmetikai termék kiürült csomagolását a Bootsba beugrunk a könyvtárba a csomagolás mentes boltban feltöltjük a dobozainkat, üvegeinket: müzli, tészta, mosogatószer stb. a lengyel boltban barna kenyeret, sárga, "európai" paprikát, túrót. magyar szót hallunk, ami összezavar - nem szoktunk más magyarokkal találkozni a városban és szerencsére kint van a triciklis olasz fagyis, úgyhogy felkapunk egy-egy fagyit hazafelé még beugrunk az összes charity shopba: tányérokat keresünk, már egy ideje, mert pont annyi van, hogy mire feltöltjük a mosogatógépet, semmi sem marad a szekrényben. még 2-3 tányért szerettünk volna, nem egy teljes szettet. szerencsére a második helyen találunk. aztán 35 perc a séta haza, felpakolva, uphill. mégis megéri: annyira más, mint mindent megrendelni a Sainsburysből. minden t

szombaton

megvolt a fesztivál, kint voltam a napon négy órát. beszéltem: klímaváltozás-tagadóval kétgyerekes családanyával, aki azt hitte, ha a radiátor fölé polcot rakunk, attól melegebb lesz a lakás (a helyes válasz a három opció közül a hővisszaverő fólia volt a radiátor és a fal közé) gyerekekkel, akik mindenre tudták a választ volt-e értelme? persze, ha csak egyetlen embert is meggyőztem, hogy ne folyassa a vizet fogmosás közben, vagy tekerje le egy fokkal a fűtést, az már számít. volt-e értelme? semmi. disruptive action kell, és amikorra az XR szervezi a nagy szeptemberi tüntetést, mi pont Magyarországon leszünk. mindegy - small scale community action matters. kell számítania, különben hiába töltök el vele számtalan órát minden nap. sokáig úgy gondoltam, hogy ezért (értelmes közösségi munka) haza kellene költözni, mert itt mindig kívülálló leszek. aztán valami átszakadt - nem az állampolgárság (bár biztos az is segít), talán a kung fu? hirtelen, két év után elkezdtem más maidenheadieket (&

Zsófia és a terrible horrible no good very bad day

megint. --- kimondhatatlanul fáradt vagyok érzelmileg, nem is tudom mikor merültem ki ennyire utoljára. --- in other news, a hét második felére jött egy kis lehűlés, én pedig megpróbálok bizakodni. holnap a Maidenhead Festivalon önkénteskedek a klíma csoporttal - kíváncsi vagyok, milyen lesz, a legutóbbi ilyen élményünk elég rosszul sikerült. egyedül kevesek vagyunk, a kormány pedig későn lép - but together, as a community, we can make a difference. bocsi a hunglishért. nem akarok repülni, de várom már, hogy Magyarországon legyek. --- mondtam már, hogy vezetni tanulok? teljesen értelmetlenül, hiszen nem hiszek az egyéni szintű autózásban. és mindjárt elfogy a benzin. de: ez is egy képesség, mint a biciklizés - érdemes megtanulni, nem? ki tudja, mit hoz még az élet.
a cicák lihegnek. a cicáknak nem lenne szabad lihegniük. (valójában csak a Briós liheg, szerencsétlen kis hosszú szőrű, a Prézli teljesen elemében van és egy egyiptomi isten életét éli.) és csak 32 fok körül van a lakásban - Pakisztánra gondolok, az 50 fok körüli embertelen hőségre. cheerful. gondolom, business as usual egyébként. és te mit tettél, amíg még lehetett volna tenni valamit? sírtam miatta az interneten. (ez utóbbi nem teljesen igaz, sok más dolgot is csinálok, de őszintén? ez egy fontos elem.) a kis buta mindig ott akar lenni, ahol mi vagyunk, úgyhogy szerintem ma a fürdőben alszom a kövön, különben nem jön be. (macska.)

already broken

Az Ozeki könyvben ez volt az egyik Zen Buddhista tanítás, amire emlékszem: already broken. Mivel minden véges, ezért minden pillanat ajándék az elkerülhetetlen vég előtt. Ne sírj, hogy vége, örülj, hogy megtörtént - instagrammolható idézet formájában. Hetek óta csak egyetlen méhet láttam. Already broken. Csak örülj neki, amíg itt van. Nehéz ebben a melegben bármit is csinálni: egész nap itthon maradtunk, olvastunk. A lakásunkban pont olyan meleg van, mint odakint, hiába tartjuk az ablakokat, függönyöket zárva egész nap. Holnap pedig 10 fokkal melegebb lesz, mint ma volt: nehéz elhinni. Írjak a tulajnak? Hello, rosszul építtetted meg ezt a házat, télen túl hideg, nyáron túl meleg? Mit csinálna - túl késő már ehhez is. Mi már rég nem leszünk, de a Google végtelen szervertermei örökek. Mi lesz azzal a temérdek adattal, amikor lekapcsolják az áramot.

több hónapon át

Kép
olvastam az Ozeki könyvet, és már másfél- két hete befejeztem, de remélem, még tovább velem marad. úgy néz ki, a szorongásomra nemcsak az írás gyógyír, hanem a szomorú könyvek, filmek is. A Minden mindenhol mindenkor üzenete: Nothing matters (but kindness). Az Ozeki könyv üzenete nem ilyen egyszerűen megfogható - leginkább talán útmutatóként működik egy clutter-free, egymásra és az apró örömökre fókuszált, egyszerűbb élet felé. mi lesz ez a blog? a civilizáció (vagy az emberiség) végnapjainak krónikája? focus. breath. a cicák az ajtó előtt nyávognak, Miri tévét néz a nappaliban, egy kicsit egyedül vagyok. Brightonban töltöttünk egy estét, a női foci EB egyik mérkőzését néztük meg. izgalmas volt a meccsen lenni: több mint 12.000 ember, nők, családok a szurkolók között. Norvég / osztrák szurkolókat csak elvétve látni, a többség csak úgy "odatévedt", mint mi. (a stadionban elkérték a sör vásárlásakor a személyimet! mintha 20 lennék, nem lassan 33. szerintem most történt ez vele

for the time being

múlt héten azt olvastam a twitteren, hogy 2025-re kihal az emberiség: a permafrost olvadásával annyi metán kerül a légkörbe, hogy az emlős tüdőnk számára belélegezhetetlenné válik. ez - egyelőre - csak egy modell, a "legrosszabb szcenáriók" modellje, de: eddig a tudósok mindig a legjobb forgatókönyvekkel számoltak, és most, 2022-ben tartunk a 2050-es előrejelzéseknél. hogy lehet ezzel a tudattal élni?  mi az a kollektív kognitív disszonancia, ami lehetővé teszi, hogy ezek után felkeljek, bemenjek (leginkább virtuálisan) a munkahelyemre, tervezzem az életünk? sokat gondolok tehát a társadalmi szintű és egyéni elmúlásra. szorongok. stresszes vagyok. nehezen kapcsolódok ki és nehezen alszom. az írás, azt mondják, segít - here we go.